|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:20 - |
Kis patak csörgedezik előttesd, a felfelé úszó pisztrángok ki-ki ugranak a víz fölé, hogy aztán visszacsobbanva folytassák útjukat vagy egy farkas gyomrában...:) A patak nem messze esik a barlangtól, a fák között egy keskeny, kijárt ösvény vezet a patak partjára.
|
[1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [Korábbi]
Nekem tudod mi tetszik? Mondta, miközben pár percre abbahagyta az evést.*A halál... Egyszer úgyis eljö, és akkor megszabadulok minden gondtól. Főleg az érzelmektől, amiktől nem tudok élni...*Érzi, ahogy egyre többet beszél. Nem, nem járhat el a szája! Nem lesz gyönge kölyök, mint hajdanán, és nem fogják megtörni szívét. Bár a kőszíven már keletkezett egy szép kis repedés...*Nem kértem a segítséged semmiben. Nem én vagyok vak, hanem a világ az körülöttem...*Majd szomorú sutogásba kezd, amit talán még meghalhat a nőstény, ha jól fülel.*Nem látja, mennyire szenvedek legbelük, és mennyire elrontott az egész életem...*Majd a távozó felé tekint. Szürke szemei sokáig nézik a pontot, amerre Shina távozott, majd tovább eszik.*
|
*Shinát kirázta a hideg,pedig meleg volt az idő.* ~Én se értem....~ Miért olyan hiheteetlen? *Fordult vissza,kutató szemekkel.Majd nyelt eggyett,és indult tovább,el onnan.Mivel még nem volt olyan messze,megint megállt,és mondott valamit.* Mikor megláttalak,már akkor megtetszettél,rosszul esett,mikor csak úgy elmentél onnan,és azért ugrottam eléd.Megtéptél,de nem érdekelt,mivel a saját hibám volt.Azért,mert soha nem bírok csendben maradni. ~talán még álmomban is beszélek.~ Azért vittem neked húst,azért mentettem meg a látásod a hiúz karmaitól,de úgy látszik így is vak voltál.*Majd mikor befejezte,futni kezdett,csak egy könnycsep maradt ott Gintől nemmessze,az avarban.* ~Ciki lenne,ha látná,hogy miatta sírok...,mivel még egy seb se tud sírásra kénysztetni.De az igazság az,ez jobbán fájtm int egy seb.~ *Csak futott,el messzire,lábait gyorsan kapkodta.*
|
*Komor tekintete egy pillanatra csodálkozó arccá változott. Őt szeretni? Soha nem hallott még ilyet... Majd megrázta lompos fejét. Nem, ő nem fog ilyen könnyen érezni.*Furcsa vagy te nőstény... Miután megtéptelek egy lélektelent választanál társul? Nem értelek... *Fordul ő is háttal, és újra zsákmányához cammog. Shina utolsó mondatát peig próbálja meg se hallani. Lassan újra nekikezd az ételnek.*~Engem? Szereti...?~
|
*A nőstény felált,és Ginre nézett,megpróbálta öszegyűjteni a gondolatait ...majd végül szomorúan kezdett bezsélni.* Akkor nincsennek érzelmeid,de veled ellentétben nekem vannak,méghozzá nem vadászhoz méltóak,kedvellek,nem tudom miért,és kedvelni is foglak.*Megrázta a fejét,majd lassan elindult visszafelé,bár csak pár lépést tett,igazán lassan ment.* Talán mégis tudom* Tetszel nekem... *Olyan halkan mondta,de azért remélte,hogy a hím halja.*
|
Én minddenkit útálok, mert mindenki útál engem!*Nem volt most harcos kedvében, csak nyugalomra vágyott... De nem volt szándéka támadni. Hátrafordult majd az eget nézte. Elment az étvágya is. Mikor a nőstény újra múltjával jött, szemeiben dühödt szikra lobbant fel. De csak félig hátrafordította fejét.*Nem ismered a múltamat, és nem is fogod!*Sziszegi immáron mérgesebben, de sebei miatt nem támad.*Nem mondom el senkinek, ne is próbálkozz. Mit akartál mondani?*Fordul jobban hátra fejével. Nem szereti, ha nem fejezik be a mondatot, amit elkezdtek.*Én nem félek semmitől se, ezt vésd a kis agyadba! Mellesleg az én egyetlen érzelmem a gyűlölet.*Hangja egyre komolyabb, és búsabb... Már megint kezd emlékezni, de ekkor megrázza a fejét és visszafordul a nősténnyel szembe.*Nah, nyögd ki mit akarsz itt, aztán tűnj el innen. De ne a titkaimat akard megtudni. Nem vagyok nyitott ajtó senki számára...
|
*Megynugodott,és könnyedén el is indult volna,csatázni se akart,de valahogy kicsúszott a száján ....* azért jöttem,mert nem akaro ksenkivel haragba lenni,te pedig útálsz engem,miért? Hiszen nem tettem semmi rosszat. ~Hacsak .... ~ *Eszébe villant pár dolog.* azért útálsz,mert talán tudom a múltad? *Nemtudta mi lessz a hím reakciója,így pár lépést hátrált,majd lefeküdt a földre,torka a talajon volt.* ~Legalább most ezt nem érheti el,ha támad.~ Most csak ketten vagyunk,ha elmondod soha többet nem lácc, én csak azért vagyok itt,mert titkolózól,és talán még azért is mert .... *Abbahagyta a mondatot,mert a következő szót nem gondolta végig magában .... * ~Nem,az nem lehet...,nem tetszhet nekem,főleg nem ő~ *Gyorsan témát váltott magában,de gondolatát véletlen halkan,de kimondta.* Talán még érzései sincsennek . ~Azok mindenkinek vannak ... úgyhiszem~ *Nagyra nyílt szemekkel nézte a hímet.* Tudom hogy vannak érzéseid,ne ércs félre,csak félsz hogy mások is látják,hogy nem egy szívtelen,beképzelt,modortalan farkas vagy . ~Úgyhiszem a végét nem kellett volna kimondanom~ *És mégjobban összehúzta magát.*
|
*Mikor meglátta a nőstényt fancsali vigyorra húzta száját. Egyre jobban elege volt az őt követő farkasból. De most inkább ételre és magányra vágyott, mint értelmetlen csatára egy gyönge társával.*Értem... Szóval, ha igazat mondtál...*amit magában eléggé kétlett, de nyugalomra vágyott a veszekedés helyett.*... akkor el is mehetsz. Nem vagyok jó kedvembe, szóval ajánlom, hogy mihamarabb elhúzd a csíkot, ha nincsen semmi értelmesebb dolgod errefelé...*Hangja furcsán nyugodt volt. Lehuppant a földre, és megvárta, hogy a nőstény távozzon, esetlen mást cselekedjen.*
|
*Hirtelen nem tudta mit tegyen,előjöjjön,vagy maradjön,de végül döntött.Kimerészkedett a bokorból,és jó ngy ívben,elkerülve a hímet előtte ált meg,persze most hátrébb mint az első alkalommal.Mondanki akart valamit,a száját is kinyitotta,de nem jött hang a torkából.* ~Mibajod,szólaj már meg .... ~ -Én ...... csak ...... éppen erre jártam,és észrevettelek,de nem akartalak megzavarni,ezért elbújtam volna,de éppen ott volt a za gally,és ........reccs ... és ...... - *Elég nehézkesen tudta elmondani,amit akart,egyszercsak arra lett figyelmes,hogy farkát a hasára szorítja,rosz érzés fogta el.*
|
*Éppen jóízűen falatozza a zsákmányt, amikor furcsa szagra lesz figyelmes. Éles orra tompán megérzi a hátrébb lévő farkast. Majd egy gallyreccsenéssel igazolja az idegen az ittlétét. Felkel, és mogorván megszólal.*Gyere elő idegen! Nem szeretem a gyávákat, azokat pedig megtépem, akárki legyen az!*Mivel a zsákmány illata elnyomott számára minden szagott nem érezte tisztán, ki rejtőzik a bokrokban, de tudja, hogy van ott valaki. És utálja, ha valaki rejtőzködik...*
|
*Lassabb volt a hímnél,és csak távolról követte,nem akarta megzavarni.* ~..nagyon gyors ...~ *Mire odaért a hí mmegint evett.Shina teljesen a földre lapulva egyre közelebb és közelebb ment,de egy jópárméternyire megált.* ~Miért vagyok itt,én konok~ *Teljesen beleolvadt a környezetbe,és megértette a hím távozását.* ~Neki csak a magány kell,más nem,a farkasok rosz emlékek...vagy nem?~ *Felált,és elinduét visszafelé,de egy gally megreccsent lába aladt.Hirtelen megint visszabújt a bokor alá,és megpróbált belelapulni a földbe,nehogy észrevegye Gin.* ~ Miért nem vagyok óvatosabb?~ *Korholta magát.*
|
*Vágtája a pataknál érnek véget. Végre itt jóval kevesebb farkasszagot érzett, mint eddig bárhol máshol. Talán itt nyugta lesz. Annyira sietett, hogy végre befejezhesse az evést, hogy egyáltalán nem érezte meg az őt követő Shinát. Talán megérezhette volna, de minden érzékszerve csak a húsra összpontosított. A patak mellett lerakta, és körbenézett. Shina még nem érkezett meg, mert nem látott senkit se. Hamar lekuporodott a zsákmány mellé, és újra nekilátott az ínycsiklandozó részek tépésében. Pofája már tiszta vér volt, de még maradt valami az őzbakból, így elégedetten és immáron nyugodtan falatozta annak értékes és tápláló részeit.*
|
*Selly a patakpartján sétálgat a Shannal való találkozáson elmélegve.*~Miért vagyok ilyen gyáva?Hogy futhattam el?~-Ekkor egy apró csillanást vesz észre a víz tükrén.Egy kis hal...nem,kettő...három...öt!És még sok.Selly megtömte a bendőjét majd folytatta az útját...
|
Lezárva
//Ez azt jelenti, hogy ide már csak az új típusú karakterek írhatnak, mihelyt bevezetésre kerül az új rendszer//
|
*A lángok egészen idáig "rágják" magukat, a patak szinte közvetlenül a barlang előtt folyik, talán eleinte akadályt szabhat, de a víz szélessége nagyon apró... A narancssárgás fény visszatükröződik a patak felszínén ezernyi csillámot szórva... A fű, a fák, a bokrok... Minden lángol... Az emberek felelőtlensége hozza el végül az erdő pusztulását...?*
|
*Mostantól megpróbál beilleszkedni , de nem lesz könnyű az bíztos. * ~Trig , én Shannon vagyok , 2 éves és nagyon messziről jöttem.~ *Shannon bűntudatosan leteszi a fejét és nyüszít , majd feláll és a fák közé megy.*
/mostantól menni fog a dolog :) a fák között vagyok ha vki. keres/
 |
*Shannon már egyszer felébredt , d senki nem vette észre , és akkor a fák közé ment.Majd visszajött ide és újra elaludt.De most már megint felébredt.Zavaros egy farkas az bíztos.*
|
*Shannon már egyszer felébredt , d senki nem vette észre , és akkor a fák közé ment.Majd visszajött ide és újra elaludt.De most már megint felébredt.Zavaros egy farkas az bíztos.*mit reagál erre.*
/az idegen farkas: Harcos/
|
*Úgy dönt , nem vár tovább . Ő is mérges lenne . ha felébresztenék legszebb álmából . Most , hogy jobban belegondol fel is keltették . De ez most nem baj .*~Visszamegyek , mert az egyik azt monta , hogy ez az ő területe .~*Egyúttal megismerkedik a többiekkel is . Iszik még egy kortyot , majd beveti magát a fák közé .*
|
~Helyesbítek : annyi idős lehet mint Sora .~*A patakhoz sétált és elkezdte nézegetni magát a vizében .Majd belegázol , felált egy kiemelkedő kőre , és mivel még így , hogy itt van Shannon ,is magányosnak érezte magát , elkezdett vonyítani . Mióta betévedt a barlangba , nem vonyított , mert nem volt magányos .Felkelt a szél , belekapott a bundályába , a vonyításba , amit messzire elsodort .Mikor abbahagyta ivott egy kortyot visszasétált oda , ahol alud , és reménykedett benne , hogy valaki meghallja .*~Ez a farkas alszik , és csak azért sem fogok . Kiderítem , hogy ki ő .~
|
*Mély álmából az idegen farkas szaga kelti fel .*Ki vagy ?*kérdezi Shannontól .Míg a válaszra vár gondolataiba merül . Mintha álmodott volna valamit .*~Akárhogy is erőltetem magam , nem emlékszem rá .~*Csalódottan lefekszik , és mereven bámulja az idegent .*~Milyen fiatal ! Nem sokkal idősebb annál a kölyöknél , akit a hiúzzal láttam .~
|
[1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
