|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:22 - |
A sziklák igen messze esnek a barlangtól, csak tapasztalt, az erdőt jól ismerő farkasok találnak el ide. Az idősebbek ide járnak pihenni... Nem is ok nélkül. Ha kiállsz az egyik sziklára, lehunyod a szemed, a szellő belekap a bundádba, úgy érezheted magad, mintha repülnél... Alattad hosszú, végeláthatatlan kékség terül el... Az óceán.
|
[383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
A barátnőmre várok. Sessynek hívják. Bár nem biztos, hogy jön. Estig várok. És láttam két falkát, de az egyik még csak kétt tagú a másik pedig innen messze van. Egyébként is, ide egy épeszű nyúl se jön.*Ezen elgondolkodik.*~Van egyálltalán olyan nyúl aminek van esze? Biztos nincs, mert akkor nem ennénk nyulat.~*Örül, mert úgy látja, hogy Szíriusz nem falkatag.*
|
Eh,és mégis mire vársz?*Vonta kérdőre fejét Gwin felé fordítva,miután az megtette a futást.*~Nem értem mire volt jó,de hát ő tudja.~*Egy sóhajjal néz a távolba,eszébe jutva,hogy akár a közelben is lehet egy falka.*Mondd,láttál erre falkát?*Mondta,fejét visszahajtva mancsaira.*
|
Tulajdonképpen semmit. Senkit sem keresek. Csak várok.*Leül. Nézi, ahogy Sziriusz sétál a sziklán és vonyít. Fülel, de egyenlőre nem hall választ.*~Remek. Úgy tűnik nincs falkája, így azért biztonságosabb. Vagyis..hát még mindig egyedül vagyok és ő nagyobb.~*Megnyugodva nyújtózik egyet. Majd eliramodik, fut kb. 100 méter majd vissza. megvakarja a fültövét és úgy fekszik, hogy szemmel tarthassa Szíriuszt. *
|
*Gwin felé fordítja a fejét.*~Nah,felébredt.~*Felállt.Bólint egyet mikor Gwin mondja a nevét.*Szíriusz vagyok.*Mondja határozottan kissé mély hangján.*Mit keresel erre?*Kérdi komolyan,majd egéz testvével Gwin felé fordul.Miután a nőstény elmondta amit akart,semmi szó,se beszéd,csak lejebb megy a sziklán óvatosan a víz felé,és belenéz.Morog a gyomra.Halat nem ud valami ügyesen fogni;külömben is azt egy tónál kell.Egy sóhajjal ballag vissza.Egy sziklára feláll,és vonyít.Jó hangosan.Mintha hívna valakit...Pedig úgy gndolta,Lena hátha erre jött.Így eszébe jutott;lehet hogy meghallaná.*~//Néma szó//Ha egy ilyen tengeres rész felé vagy,akkor ott vagyok én is.Beszédem lenne veled...Nem túl fontos,de kiváncsi vagyok.//Néma szó//~*Aztán lefekszik a fa árnyékába,és néz a fejéből okosan...*
|
*Álmodik*~Egy fekete árnyék tűnt fel a mezőn. Felemelte fejét és elbődült.Gvin felemelte fejét a tetemről. A Fekete megindult felé. Aztán már csak rohant és zuhant a mélységbe.~*Hirtelen felrettent, körülnézett.*~Csak álmodtam. A Fekete ide nem jön.~*Feláll, nyújtozkodik és elindul a parton. A szél bele-bele kap a bundájába. Nézi a madarakat a tenger fölött, ahogy lemerülnek a vizbe, majd feljönnek egy hallal a csőrükben.*~A hal finom. Csak nehéz megfogni. A medvéknek bezzeg könnyű~*Ekkor meglátja Szíriuszt.Megáll, félrehajtja fejét.Kicsit közelebb megy.*Szervusz. Én Gwin vagyok, és te?*Válaszra várva áll.*
|
*Gyors futásban közeledett a tengerpart felé,ahol Gwint látta meg.Úgy döntött,majd a hegyekbe később megy fel,előbb körül néz az erdőbe valami zsákmány reményében.Vonyítást hall Gwintől,és megáll.Fülel egy darabig,és közelebb üget.Vonyít egyet,hogy tudja;Gwin ott van-e még.Közben hugára gondol.//Néma szó//*~Na te meg hova mentél?Várj csak,maradj ahol vagy,majd talán megkereslek.Ha holnap reggel nem jövök,akkor tűnj el valamerre.~*//Néma szó//Üzente Lenának,majd minden neszre figyelve Gwin feé közeledett.*~Ahha!Elaludt...~*És megfordult.Nem akarta felébreszteni.Ha nyugta va,akkor maradjon is ott.Kisétál egy a tengerhez közel húzódó sziklához.Oda szépen leteszi magát.Nézi a vizet amíg el nem unja.Vonyít mégegyet,és lefekszik.Sóhajt egyet,és csak néz;hol az eget kémleli,hol a tájat fésüli át.*
|
*Ahogy a talaj egyre kövesebb lesz Gwin is lassít az ögetésből. Nem szeretné felsérteni a talpát.Felemeli a fejét, hogy beleszagilhasson a szélbe.*~Igen, innen jön ez a szag.~*Kilép a fák közöl és megpillantja a hatalmas sziklákat. Elvarázsolva lépked a part széléhez egyre közelebb és közelebb.Mikor lepillant elámul a hatalmas kékségen.*Ilyen szépet még sosem láttam.*Leül, felemeli a fejét és megborzong a széltől.*~A hó birodalmában nem volt ilyen.Ha a testvéreim látnák, valyon mit szólnának hozzá?Apám biztos a kétlábú művének tartaná.De szerintem erre nem képes.Hogyan ölhet farkast és medvét, mikor csak két suta lába van?!~*Lehunnya a szemét, hosszú, panaszos vonyításban tör ki. Hiába, az emlékezés néha fáj.Mikor abbahagyja keres egy széárnyékoz helyet, leheveredik és elalszik.*
|
*Szinte már bejárt minden területet, a falkaterületeket kivéve. Ám nem talált semerre senkit se. Most olyan egyedül érezte magát... És az óceán idehívta a magányos nőstényt. Nem tudott ellenállni a hívásnak, és egyenesen idevágtatott. A szél gyöngéden bundájába túrt... Szinte az örökkévalóságig vágtatott idáig. Úgy érezte, sosem éri el az óceánt. Szemei összeszűköltek a szembecsapó széltől, és könnyezni kezdett. Teste hosszan elnyúlt, lábai kinyúltak a vágta közben. Majd a fák egyre ritkásuultak, végül meglátta a sötét eget. A szúrós ágak most szinte gyöngéden hatoltak a tömött bundába, de nem ejtettek sebeket. Mikor elérte a sziklákat fülébe azonnal az óceán halk, tompta moraja ütött. Halványan elmosolyodott, és lassított. Ügetésbe váltott, majd lépésbe. Lihegve érte el a sziklákat nyaldosó hullámok közelségét. Elégedetten felemelte fejét. A Holdnak már kiflialakja volt. De ő minden formában szerette. Felemelte fejét, és torkából vónítás tört elő. Tele magánnyal, és hívással, de a szabadság boldog érzése is vegyült bele... A csodás hang először halkan szólt, majd egyre hangosabb lett, és egy kis ideig megtartott egy magas szintet, aztán hirtelen halkult le, lággyá, de ez is sokáig tartott. Végül abbamaradt az "ének". Lehajtotta fejét, és a sziklaperemhez lépett közelebb. Óvatosan letekintett. Odalenn a hullámok keményen csapkodták a sziklákat... Aztán, mintha a hullámok mondták volna neki, szinte ott volt akkor... Mikor apja és lánya vadászaton voltak. Egy őzbak volt a célpont, ám az apa a zsákmánnyal együtt a mélybe zuhant. S a kis kölyök ott maradt nélküle... Angela maga se érti, honnan jönnek ezek, de érzi, hogy régen, nagyon régen megtörténtek. Szomorkásan letekint újra, és szemei belevesznek a hullámok robajába. Lehuppan fenekére, és mélyen bámulja a vizet. Sóhajt egyet... Nem szokta meg a magány... Nem... És most úgy fá neki ez. Ám valami, valami belül feléled benne.*~Hé, te! Ne félj már annyira! Minek kell neked bárki is? Légy erős! Te tökéletesen megvagy egymagad is! És úgyis találsz majd valakit, ne emészd magad, inkább fedezd fel ennek a vidéknek a rejtett helyeit is! Nah, rajta kislány!~*És a belső hangtól megbátorodva áll fel, és tekint a Holdra.*Igen, nem rágódhatok ezen! Én erős vagyok, egymagam is megvagyok!*És önbizalommal teli szemekkel tekint a fénylő Holdra. Sarkon fordul, és hirtelen megindulva vágtában, eltűnik a fák takarásában...*
|
*A fekete hím,pár nap múlva ismét erre jár.Nem azért,hogy a nőstény szagát,újra emlékébe zárhassa,nem azért,hogy újra átélje a régi emlékeket..Nem azért,hogy együtt érezzen azokkal,kik családtagjai eddig ittvesztek,és nem beszélni akar a régi farkasősökkel..Lassan lopakszik..Vad után kutat.Be akarja bizonyítani Shironak,hogy alkalmas arra,hogy a falka teljes jogú tagja lehessen.Egy őzgidát követ,ki a napokban elcsámborgott anyjától.Mivel nem akar tévedni,nem támadt rá..Még futásnak eredt volna és ő elesik a lábaiban és nyomá veszti.Jobb biztosra mennie.Megvárja,míg elfárad..A Gida lassan,fejét lehorgasztva szédel ide s oda..Draw tudja,hogy most van itt a legjobb idő..Hason kúszva mászik a földön..Hasán a szőr épp,hogy érinti a talajt.Izmai feszülnek,hogy ebben a pózban maradhasson még..Egy bokor mögé kolbászolt el.és sárga szemei megvillanak a zsákmányon..Végig nyal nyáltol duzzadó pofáján és kissé megemelkedik.Ugrásra készül..A gida nagy körbetekintés után végül enni kezd..Nem is sejtve,hogy ez lesz az utolsó lakomája.A fekete hím ugrik,egyenesen a gidára..Most nem tévesztem.Hófeher erős agyarait a húsba fúrja,de a nyak helyett,csak a hátba kapott..A gida erőtlenül kapálózik és rugdos,de nem tehet semmit.A hím kétszer,vagy háromszor olyan nehéz,mint ő.Mancsaival ráágaskodik a jószágra a nagy vadász és előrekap a nyakra..még csak hátul.Aztán testsúlyával oldalra dönti a kapálozó állatot benyelve néhány immár erőtlen rúgást.Így már lehetősége van arra,hogy ráfogjon a nyakra,s egy harapással elroppantja..Így az állat sem szenved soká és minnél hamarabb viheti a vadat.Már rettentően éhes.Legszívesebben enne a zsákmányból,de nem övé az elsőbbség.Agyarai közé veszi a gidát nyakánál és úgy fejét felszegve,hogy csak a patákat húzza a földön,körültekintően ügetésben indul meg a barlang felé...*
|
*Fekete íriszei kitágulnak,mikor látja az álmában is ugrándozó rugdosodó nőstényt.Megvárja,míg magához tér és így ketten indulnak vissza a barlangba..Sora mellet kocog,lassú ügetésben,hiszen nem sokan tudják vele tartani a tempót...Túl nyúlánk és túl nagyokat lép.A talajt szigorúan a mancsa alá kényszeríti.Most nem botlik meg semmiféle gyökérben,vagy rönkben.Nem szól a nőstényhez.Nem tudja,hogy mit mondjon,mit ne..Bár fejét nem egyszer Sora felé fordítja és bugyután pislog felé.Ekkor ötlik eszébe,hogy mibe is vágta a fejszéjét..Hiszen Sora egyfolytában azzal az új farkassal csámborog..Hitával.Biztos van kettejük között valami,csak a szuka nem akarja megbántani. Egy pillanatra vicsor ül ki pofájára,de csupán egy pillanatra.Dacosan emeli magasabbra nagy fekete pofáját és kihúzza magát.Nem csinál többet magából bolondot.Vagy legalábbis nem akkorát..A szél belekap bundájába és élesen kirajzolódott terv ver szöget elméjében..Igen tudja,hogy mit fog csinálni.Sorát elkiséri a barlang bejáratáig,majd pofánnyalja.*
-Most mennem kell..Remélem jól érezted magad tegnap..Hita már biztos vár.Legyél jó-
*Mormogja orra alatt és,mint a szélvész kezd el vágtatni a tóhoz..De erről a nősténynek fogalma sem lehet..*
|
*Szeme még csukva van, de álmodik. Vagyis ezt mutatja, hogy négy lábával idiótán rugdalózik, és rózsaszín nyelve sem a szájában pihen, hanme viccesen kilóg. Ostoba farkasvigyor és még egy kis rugdalózás, de persze nem ér Draw-hoz, nehogy megüsse cegényt. :) Majd a bögdösésre abbahagyja a hülye viselkedést, majd mikor szólítgatják lassacskán kinyitja a szemét, és egy másodpercig bambán mered sárga szemeivel a fekete hímre. Majd mintha villám csapott volna belé, felpattan és Draw elé huppan.*Ööö... Bocsi, de oylan jót aludtam...*Aztán, mint egy cicahölgy, kinyúztóztatta gerincét, és ő is ásított egy nagyot. De mivel nem akart a hím pofijába ásítani kicsit oldalra fordul. Azért nem pofátlankodik egy ilyen cuki hím előtt. :P Mikor befejezte az ásítást aranyosan Draw-ra pislogott. Aztán felpattant és az erdő felé nézett, majd vissza a hímre.*Nah, gyere menjünk! Azért nem oylan jó ezen a kemény kövön pihenni.*Szemei újra vidáman csillogtak, és kedvesen pislogott a hímre, és csak akkor indult el, ha a másik mellésétál, és akkor a hím mellett bandukol majd...*
|
*Egy hatalmas ásítás,egy nagy rószaszín nyelv kiugrik az ástíó pofából.Melső mancsaira támaszkodva,fenekét az ég felé emelve nyújtózkodik.Gerince végigropog,majd egy pillanatra felszisszen..Igen már emlékszek a tegnap eseményeire..Oldalra néz és meglátja a nőstényt,mire melegség önti el szívét.De elhatározta,hogy nem fog nyomulni..Egyszer már pofára esett és nem a tőlle megszokható módon.Nem a lábai gabalyodtak össze és esett fejre,hanem összetörték kicsi szívét.Nem követi el mégegyszer ezt a hibát,hiszen fogalma sincs arról,hogy Sora mit érez vagy mit sem.Felpattan halkan hatalmas négy mancsára és megrázza bundáját.Fejét lassan a másikhoz dugja és megböködi,hogy ideje felkelni.Itt könnyű célponttá válhatnak bármilyen állat előtt.Hátsa bal mancsára csak óvatosan támaszkodik,hiszen a tegnapi harc Démon ellen,megviselte.Persze ezért nem hibáztatja a nőstényt,mert ő ment oda hősködni,de tanult a hibájából.Megpróbálja legközelebb nem felkínálni a bundáját és nálla háromszor erősebb farkasnak egy csinos nőstény mosolyért.*Kelj fel Sora..Mennünk kell..*Mondja halkan és fenekére ülve várja meg,míg a szuka magához nem tér,ha nem hajlandó felkelni,mégegyszer megbökdöse nagy fekete fejével és míg négy lábon nem áll,nagy sárga szemeit pihenteti szíve hölgyén.*
 |
*A sárga szempár lassan felnyitódik, aztán körülnéz. A tegnap oylan homályos a nőstény számára. De már kihevert mindent, és újra a régi, vidám Sora. Észrevezi, hogy Draw-on fekszik, a hím pedig édesen szunyókál még. Kedvesen rámosolyog. Lassan derengeni kezdenek a tegnapi események előtte, aztán az alvó hímre pillant. Sóhajt eggyet, és leteszi fejét a földre. Nem gondolta volna, hogy akár egy pillanatra is, de a barátságon túljut... Talán csak egyszer volt, de most újra csak barátként érez Draw iránt. De kezdi sejteni, hogy a hím talán többet is érez.*~De ha ez így van... Akkor összetörhetem a szívét, ha megmondom neki, hogy én barátként tekintek rá... De... Haj... Nem tudom mit tegyek... Olyan kedves...~*Lelke most nagyon zaklatott... Fejét az ég felé emeli... Hideg van, és hűvös szél söpör át, és felborzolja a két farkas szőrét. Az ég nem tiszta, szürke felhők gyülekeznek, a napot nem látni... Sora elhatározza, hogy a hím még barát, de talán lesz ebből a barátságból valami, azt csak a jövő tudja... De nagyon megszerette a hímet, hiszenoylan ügyetlen, de nagyon aranyos. A tegnap szerzett csúnya sebekre tekint, és gyöngéden megnyaldossa azokat. Még mindig érez egy kis bűntudatot, de már nem oylan erős... Továbbra is í hím mellett marad, és amíg az nem ébred fel, ő sem távozik. Az túl nagy bunkóság lenne, és neki is lelkiismeret furdalása lenne, hogy egy ilyen keves hímet csak úgy faképnél hagyna, miközben alszik. És biztonságban érzi magát a közelében, hiszen olyan nagy termetű, és bár még nem a legjobb harcos, bizonyára az lesz, ha Démon tanítja... Draw fejéhez hajtja az ő fejét, és újra elalszik...*
|
*Mikor a két sárga szempár találkozott Draw pofáján mégnagyobb farkasvigyor terült el.Mikor egy farkincát is érzett az övé mellett,nagyot sóhajtott,mintha csak a világ legnagyobb kincse lenne most mellette.Ő sem akart mozdulni..Ez volt az erdőben a legszebb hely számára,amióta ideérkezett.Mikor érezte,hogy a nőstény lassan elszenderül.óvatosan csusszantok előre melső lábai,hogy fekvő helyzetbe kerüljön ő is és Sora is kényelmesebben pihenhessen.Draw még sokáig fennt volt..DÉmonra gondolt.Eltervezte,hogy egyik célja,hogy a hím nyomdokába lépjen.Mindent megfog tanulni tőlle amit csak megtanítanak neki.Azért,hogy a nagy fekete hím büszke lehessen és örökké védhesse Sorát és majd talán az egyszer megszülető ugrándozó,csetlő botló kölyekeiket...Amíg ezek a képek keringtek előtte fejét letette a földbe,majd a szuka mellső mancsára.Így hamar elaludt és álmában sokszor megnyaldota az édes lábacskákat,melyekre fejét hajtotta nyugovóra...*
|
*Vlami az ő szívét is elöntötte, még sohasem érzett ilyet... Olyan érzés, ami a barátságon is túlszalad... Farkincája Draw farkincájához simul. Még nem érzett iylen boldogságot, ilyen szívből jövő érzést... Csupán azt tudta, hogy Drawval akar maradni... Fejét továbbra is a hímen pihentette... Mikor észrevette Draw csillogó szemeit először nem értette, de aztán megértette végre. Mindent megértett... Ő is visszanézett... Az ő sárga szempára is ugyanúgy meredt Draw szemébe, mint Draw az övébe... Ám lassan lecsukódtak szemhélyai, és feje lassan a hímre ereszkedett. Pár nyalintás a hím bundájára, majd fejét elhelyezte a fekete sűrűségben. Testrészei elernyedtek, és elaludt. Arról álmodott, hogy a hímmel vágtázik egy réten, és a rét nem ér véget... Mindketten csak nevetnek, nevetnek... Amíg csak lehet vágtáznak, és nevetnek...*
|
*Boldogsággal töltötte el,hog Sora,hagyta a kedveskedő és gyengéd érintéseit..Feje inbogolyogni kezdett,úgyérezte mentem elájul..Nem a fájdalomtól vagy bármi mástól elégedett vigyor ült ki pofájára és oly boldogan csillantok fel szemei,mint talánmég soha...Ez a mérhetetlen boldogság az orronnyalintás érdeme,mit azonnal viszonoz és meghúzogatja Sora fülét*Semmibaj sincsen..semmi baj..Itt vagyok..*Suttogta,majd egy segélykérő vonítást hallott..Tudta,hogy Démon az, és sejtette mi bántja...Egy hosszú szívből jövő vonítást hagyta el tudejét.Bizonyítani akart Démonnak,s azt akarta,hogy egyszer majd pótolhassa a hím számára az elvesztett fiát..Úgyérezte ez a minimum amiért érte tesz..A tanításnak..Mikor a nőstény önzőségét kezdi ecsetelni a vonítása hirtelen akadt el.Szinte levegőt sem kapott,ez teljesen meglepdte.Hiszen ő volt ostoba Sora nem kérte,hogy mennyen oda Démonhoz.Ő ment és makacskodott,aztán elkezdett kakaskodni és most annak látta kárát.*Erről nem te tehetsz.Csakis én..Jó lecke volt..egyszer akkora harcos leszek,mint Démon,és mindentől és mindenkitől megfoglak védeni..*suttogta halkan a nőstény fülébe és farkát óvatosan a nőstény hátsójához érintette..Sárga szemei szerelmesen csillantak meg,mit Sora minden biznnyal észrevehetett..*
|
*Amikor a hím hozzáért nem tett semmit, hagyta, de amikor megölelte az ő feje is Drawhoz simult.*Én... úgy féltem...*Suttogja. Aztán elmosolyodik, és Draw szemébe néz. Már nem olyan ideges, talán megnyugodott a lelke. Egy könnycsepp csordul végig a nőstény arcán, arcán nyelvével megnyalintja Draw orrát, aztán fejét a hím hátára helyezi. Biztonságban érzi magát a közellétében. Fülei a panaszos vonítás felé mozdulnak, de nem mozdul. Így akar maradni örökké... De meg kell szólalnia...*Bocsáss meg, amiért... Amiért Démon miattam sebzett meg... Ha nem lettem volna olyan önző, most nem élnéd át ezeket a fájdalamkat...*Beszéde sírásba torkollik... Nem bír könnyeivel, amiknek sikerül előtörniük. Most nagyon le van törve...Miylen ritka látvány ez... Sora sohasem szokott sírni, és nem is szeret sírni, de most muszály... Milen régen volt iylen szmorú, de akkor nem volt senki sem, hogy támasza legyen. De most, hogy Draw itt van mélyen a szívébe zárta a hímet úgy, ahogy talán még senkit...*
|
*Épp felvenné a nyulat,mikor a mozdulata félbemarad.Meremeg.Fia jutott eszébe.Becsukja pofáját és felnéz.Ha Draw most ránéz,a szemében mély,marcangoló szomorúságot,bánatot pillanthat meg,ami olyannyira kupán vághatja a kölyköt,mint az,hogy az előbb megdícsérte.Derenghet,legalábbis sejtheti mitől lett ilyen most hirtelen Démon,bár eléggé kételkedhet is benne.Torkában elfojt egy panaszos nyöszörgét,majd megfordul és egy bokor mögött eltűnik a fák között.Hagyja a fiatalokat...s ugyanakkor neki is egy kis magányra van szüksége,ahol megugathatja a holdat,ahol elpanaszolhatja neki bánatát.Nyilván egy idő után meg is találta valahol messze a helyet,mert egy idő után felcsendült Démon síró vonítása.Ebben a vonításban benne volt legmélyebb fájdalma,a kínzó tudat,hogy fia,testvére,párja és falkája halott,nincs senkije a nagy világon.Az üvöltés a hold felé szinte már már hisztérikussá válik,hangja rekedt lesz,de tovább üvölt,szakadatlanul.Üvöltésében tovább hangozhat a végtelen panasz,ami visszanyúl 2 évre,s ugyanazzal a hanggal üvölt most,mint két évvel ezelőtt,mikor a kétlábú gyilkos és barátai egy életre megkeserítették az életét és kitépte a lelke egy darabját,szívébe pedig tettével tőrt döfött.Bozalmas egy üvöltés ez.Aki csak hallja,nem tudhatja egyszerűen eldönteni mi késztette erre Démont...egy fiatal,fekete hímet kivéve talán,aki most a szikláknál van.Ő talán átélheti Démon fájdalmát.Aztán az üvöltés elhalkul,a hold pedig vígasztalón tündököl az égen.Démon szemében visszatükröződik e fényes túlméretezett csillag,s torkából lelki kínokkal telt sírás tör fel.*
|
*Igazán örül,mikor Démon a segítségükre sietett,hiszen nem lett volna képes felúzni Sorát.Csak tartani bírta..Mikor Démon húzni kezdte a nőstényt,óvatosabban ráfogodt a grabancra és már könnyebben húzhatta felfelé,míg teljes biztonságban érezte..Tudta mi fog következni.Démon most teljesen lekorholja és újra biztos egy sebet fog kapni,bár neki már mindegy..POfája azonban tátva mered és úgy mered Démonra..Dicséret? Határozottan hallotta..ez bizony az volt..Dicséret..Farkát csóválni kezdte és úgy meredt Démonra..Mintha szemébe még mást is kiolvasott volna..Talán szeretetet,Szívesen odament volna és hozzádörgölte volna a hímhez a nagy hülye fejét,de akkor biztos nem maradt volna nagy hülye feje.Külöben is.Jobban tette ha most a nőstény mellett maradt..*Köszönöm..*Suttogta mereven Démon felé,hiszen soha nem viselte volna el,ha Sorának valami baja esik..Lassan lekuporodott hozzá és megnyugtatóan szuszogott.Mikor a szuka felült ő is ugyanígy tett.Nem foglalkozott a lábával,a nyakától kezdődő hátán végighúzódó fájdalmon.Mindennel szörnyűbb volt neki,hogy hőn szeretett nősténye megkövülten bámul rá.Biztosan sokkott kapott.Szűkölve dugta fejét a nőstényhez és úgy nyaldosta annak pofáját..Óvatosan mancsát a másik mancsára tette és úgy nyaldosta tovább az édes füleket a szemecskét a nózit és a pofát..*Minden rendben van*Suttogta és fejével átnyúlt Sora másik oldalára és úgy ölelte magához a nőstényt vagy támasztotta meg rajta koromfekete buksiját*
|
*Ő is bepánikolt... Egy percre megnyugszik, mikor Draw megfogja, de amikor látja, hogy nincs ereje felhúzni újra pánikba esik. Nem tud megszólalni, de jobb is, mert ha tudna kétségbeesetten ordibálna, mint egy idióta. :P Amikor viszont megérzi lábán Démon agyarait egy percre megnyugszik. Az agyarak most nem tépnek, mint az előbb Drawot. Amikor feje a földre ér azonnal kúszna tovább, de a pánik eluralkodott rajta, sé nem tud megmozdulni. Szerencsére Démon tovább húzza... Amikor elengedik szaporán kapkodja a levegőt, szemében a halál tükröződik. Nem tud felkelni... kell néhány perc, mire felfogja, hogy még él. Lassan felemeli fejét és Démon felé tekint.*Köszönöm...*Suttogja alig halhatóan, majd Draw felé fordul.*Neked is köszönöm...*Aztán leteszi fejét a földre. A régi vidám és kedve Sora most teljesen eltűnt, és egy ilyedt lelket lehet látni a helyében. Majd Sora feláll, vagyis leül. Aztán Drawra tekint. Draw most megilyedhet egy kicsit, ugyanis Sora most teljesen más. Ez történik vele, ha egyetlen egyszer is teljesen elragadja lelkét a pánik, és a félelem. Szeme üres, és fél... Ilyesztően mered Drawra... De csak a hímet nézi megkövült tekintettel...*
|
[383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
