|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:43 - |
Az Odú a megfáradt farkasoknak kényelmes, biztonságos menedéket nyújt. Itt nőnek fel az apróságok és itt folynak a fontosabb tanácskozások.
|
[707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*Elmentek? De..miért? Egy világ dől össze benne, ledermedve mered testvéreire. Hogy tűrhetik ezt ilyen nyugodtan? Waster..ő állt hozzá a legközelebb..és Nice? Az anyja.. ez nem lehet igaz! A méreg és a keserűség keveredik benne, észre sem veszi a kedveskedő nyalintást, csak bambán bólint egyet. Hrau szavaira felcsillannak a szemei, de mire megkérdezné, hogy mehet-e, nővére már el is tűnik. Csalódott sóhajjal roskad le. Ez így nagyon nem fair.. az indulattól vezérelve felpattan, s a természetbe olvadva Hrau után ered*
|
*Tehát igazzá vált a gyanúja. Széles mosollyal figyeli a meghitt jelenetet testvérei között, a rá kiosztott tisztségre bólint. Bár ő született meg elsőként, nem Huge, a hím elég érett már a vezérséghez. Számít rá, és még ha ilyen kevesen is, de boldogulni fognak! Miután a hím bement, Flower felé fordulva felemelkedik* Lenézek a folyamhoz az erdőben, örülnék neki ha addig nem keverednél semmi galibába. Napnyugtára itthon leszek, ha mégsem, ne keressetek! *Bíztató mosollyal veti be magát a fák közé, s olyan hangtalanul, amilyennel jött, kecsesen elnyelik a kacskaringózó fák*
|
Én is szeretlek *Nyalint végig szeretetteljesen Hraurie orrán. A kérdésére csak némán bólint, még nem..nem mesélhet..meg kell várnia Flo-t, aki lassan, de annál vidámabban be is robog. Fejbiccentéssel üdvözli húgát, míg lassan feláll* Anya és Waster továbbálltak, Flo. Itthagytak minket Minorral. Nem tudom miért, és nem tudom mennyi időre, de anya megígérte, hogy visszatér. Addig is egyedül kell átvészelnünk a telet. *Körbenéz a nőstényeken. Csak ő maradt itt hím, és meg fogja védeni a családját. Bármi áron.* Nagyon szervezettnek kell lennünk. Négyen vagyunk, nem többen. Javaslom, hogy a felderített területeken húzzuk meg magunkat, és tavasszal majd eldöntjük, hogyan és merre. Minorra mindig felváltva fog ügyelni valaki, sosem maradhat egyedül! Naponta váltunk, az őrködés éjjelente cserélődik. Minden marad úgy, mint eddig. Flo, te jársz el vadászni, Hrau és én pedig rátok, valamint a területre vigyázunk. Ne add fel *Nyalint végig húga fejecskéjén is, ha kérdés lenne, még megvárja, ha nincs, büszke léptekkel beballag legkisebb testvéréhez. Ő kezdi a "műszakot".*
|
*A fagyos, télies időjárásba olvadva /KAMÉLEON/ vidáman üget. Fogalma sincs arról, bátyja miért rendelt kupaktanácsot, bár már messziről érzi testvérei szagát /KÜLÖNLEGES NÓZI/. Vígan üget tehát, lassan feltűnik előtte az egymásnak dőlő két farkas, és a búskomorság. Megtorpan, lépésre váltva kecsesen odasiet* Sziasztok! Baj van? *Borostyán íriszei felváltva fürkészik hol a nőstényt, hol a hímet, bár még nem tud semmiről lassan eluralkodik benne a félelem. Hol vannak a többiek? Waster? Anya? Minor?*
|
*Puha léptekkel vágtat át az Árnyas Rengetegen, bundájába bele-belemar egy ág, füleit hátracsapja, fejét mélyen lehajtja a gyorsabb haladás, és a szél érdekében. Hívták, jön. Épp a Folyam felé tartott, mivel érezte az onnan jövő "feszültséget", de testvére jelzése az első. Lassan már feltűnik az odú, s az ott őrködő árnyék. A közelébe érve lefékez, hozzásimulva fordul meg, hogy szorosan mellette helyet foglalhasson* Igaz a hír? Biztos vagy benne? *Teszi fel kérdéseit, bár legbelül már tudja a választ. De az nem lehet.. viszont ez esetben..vigyázniuk kell Minorra. És Flowerre is. Olyan fiatal még.. szürke szemeit Hugera szegezi, fejét az övéhez dörgölve szakad fel tüdejéből egy mély sóhaj* Szeretlek
|
*Az odúba beáramló fény megtörik egy izmos árnyékon. A hím büszkén kihúzva magát, felszegett fejjel ül, tekintete a messzeségbe kalandozik, s csak vár és vár. Testvéreire. Hírt, üzenetet küldött nekik, és jönniük kell. Hátranéz a békésen szundító Minorra, majd vissza, a völgy felé. A csípős szél bundájába mar, mely a tél eljövetelével jól meg is vastagodott. Nem szól, nem mozdul, szoborként ül a bejáratban, s mint egy büszke vezér, úgy vár testvéreire.*
|
*Igenlő válasz... Nos, mégsem kell csalódnia a vonzerejében 8) Ráadásul a nőstény meg is mondja, hogy csakis az _ő_ kedvéért osztozkodik. Ez figyelemre méltó. Farkát leeresztve csóválja meg barátságos lejtéssel, a "csak utánam" mondatra vállvonogatás lenne a válasz, ha ő tudna olyat. Mivel nem tud, ezért ráhagyja... Elvégre ő még csak most érkezett. Kilépve tüntetőleg a nőstény mellett halad, olyan közel, hogy szinte már súrolja a bundáját... Személyes tér? Az nála csak olyankor létezik, ha hím van a közelben :P Ha Hraurie netalán ellenkezni próbál, vagy felháborodását jelezné a "bánásmód" ellen, ínyét felhúzva mutatja ki szépséges agyarait. A büszkeségei. Ezekkel nyert meg annyi-annyi csatát a féltékeny hímek ellen... Felpillantva nézelődik a sötétségben, merre is haladnak? Óvatos oldalpillantás a nőstényre, majd előrébb siet, hogy szemügyre vegye a tájat*
|
*Mikor eltorlaszolják az útját, némiképp sértődötten emeli fel egyik mancsát, de talán valahol mégis sejtette ezt a reakciót. Egyértelmű kacér pillantások, melyek nem hatják meg, dehát melyik nőstény ne szeretné a sármos hímeket? Kihívó vigyorral billenti oldalra fejét. Szívesen odabökne egy nemleges választ, csupán a reagálás kedvéért, viszont még tényleg nem ismeri annyira Rancour jellemét. A játékból akár könnyen sülhet baja is* Hmm, nem szeretek osztozkodni. De ha így ragaszkodsz hozzá, hát legyen *Ketten tényleg többre mennek. Fejét magasra emeli, farkincáján ismét rándít egyet, ha lennének szúnyogok rá lehetne fogni a rovarkergetésre, de tekintve a helyzetet ez egyértelmű helyeslés. Mancsa puhán érkezik a talajra, ráhelyezi a testsúlyt, s tovább löki magát, remélve hogy mostmár utat engednek neki. Ha nem így történne, hát majd ő félrelökdösi onnan a másikat ;) nem probléma* Csak utánam *Nem ismeri a terepet, de nincs kedve eltévedni. A nőknek úgyis van 6. érzésük. Vagy ez farkasoknál másképp van? :P*
 |
*A pillantásra csak még jobban kihúzza magát. Persze nem úgy, mint akinek deszkát dugtak a hátába, csak amolyan büszkén. Hát... Sármja az van egy kevés. Ő már csak tudja ;) A nőstény szavai hidegzuhanyként olvasztják le pofájáról a fenkölt vigyort, büszkeségében sértették meg és azt torolni kell...ene. No de melyik nőstényt nem képes meghódítani? Olyan nőstény nincsen. Inkább elharapja a torkát, de az ő büszkeségén ilyen csorba nem eshet! Belépve a nőstény útjába vigyorog rá némiképp barátságosan, mintha egy nagyon jó viccet hallott volna :P *Azt hiszem egyfelé tart az utunk, segíthetnél nekem. Osztozhatnánk a zsákmányon, utána híremet se látnád ~Legalábbis szeretnéd...~*ellenállhatatlan ajánlatát egy immár nyílvánvalóan kacér pillantással toldja meg, közben izmait is megmozgatja jelezvén ezzel, hogy mi a nemleges válasz eredménye... Egyik fülét enyhén hátrahúzva emeli meg farkát vízszintesbe, de könnyen lehet ebből még fenyegető tartás is..*
|
Hraurie.. *Böki ki végül, bár hosszú pillanatok is leperegtek, míg sikerült elhatároznia magát. A második kérdésre majdhogynem felnevet, gyengén ráz egyet fején, s elindul a kijárat felé* Éhes vagyok. *Mélyet bólint, lépteit megszaporázza, ám amint elhalad a hím mellett, megtorpan. Oldalra kapja pillantását, mintha csak viszonozni akarná a bámulást, amit ugyan kiszúrt, mégis oly idegesítőnek talált. Fel-le, fel-le, fel-le* Köszönöm *Talán apróbb mosolyt is fel lehet fedezni rajta, ezt a félhomály gátolja. Felpillant az égboltra, a szaporodó csillagok fényességére összébb húzza szemhéjait. Tökéletes idő egy tökéletes vadászatra. Már csak a tökéletes hímet kéne elzavarni innen, hogy tökéletes estének nézhessen elébe. De vajh tökéletes döntés egy tökéletes nősténynek egy tőkéletes hímet piszkálni? Tökéletes. Kihúzza magát, méreteit ugyan kevésbé növeli csak meg, legalább jóleső érzés társaságában nyúlnak meg izmai* Jobb lenne, ha elhordanád magad. Nem szándékszom megosztani ezt a helyet másokkal. *S ha engedik, büszke léptekkel indul meg kifele. Hisz vár rá egy tökéletes éjszaka*
|
*A hidegben kirajzólodik előtte a lehellete, ám pillantása a vézna alakon jár fel-le. Fel-le. A gyenge farkcsóválást hasonlóval viszonozza, bár.. Látott már szebb nőstényeket is. ~Vajon mi történhetett vele?..~ Ő maga nem annyira vézna, bár robosztusnak sem nevezhető. Meglelhető rajta a kellő izomzat és ennek köszönhetően megfelelő fürgeséggel rendelkezik. Az odú szájában megállva leül, pofáját lenyalva felel, hiszen a maga kérdésére már választ kapott*Rancour vagyok... És te? Éhes vagy?*Pillantása újonnan végigsiklik a nőstény alakján, majdhogynem kacér pillantássá válva. Szándékát alig titkolja... Lehet ez megsértődni vagy sem, az számára teljesen lényegtelen.*Igazán helyes vagy...*mormogja kedveskedő hangon, fülét hátrahúzva érzékeli, hogy az újonnan feltámadó szél kisúrolja bundája alól a meleget...*
|
*Elbóbiskolt. Túl sokáig. Dehát olyan jó végre egy másik világban lenni, ahol nem zavarja őt senki és semmi, ahol védve van mindentől, olyan helyen, ahol különleges érzések keringenek körülötte. Ám egyszer ez is véget ér. Megremeg, ahogy az éjszaka hidege csontjaiba mar, a hűvösre fordult időjárás szinte kitépi a békés álomból. Újra érzi a kemény talajt, a gyomrát tépő éhínség kellemetlen érzését. Vadásznia kellett volna. Réges régen..* ~Soha többé nem alszom ennyit.. ~ *Elgémberedett lábainak mozdítása is fájdalommal jár, de erős ő, lekűzdi, lekűzdi lekűzdi.. Felemi kobakját mancsairól, még nyála is kicseppent fogai között, mint egy kölyöknek. Lassan maga alá húzza lábait, s feláll. Ugyan besötétedett, de talán akad itt egy kis élelem még. Szürke íriszei megvillannak a hang hallatára, még meg is tántorodik. Szemei az ismeretlenre tapadnak, a félhomály méginkább kihangsúlyozza vézna alakját, ahogyan dacosan áll egy helyben - ő ugyanis meg fogja védeni ezt a remek helyet mindenkitől. Orrába késve ugyan, de belevág az ismeretlen hím szaga. Érdeklődése jeléül aprót lendít farkincáján, de ennél többet nem mutat. A feltett kérdés is elslisszan fülei mellett* Ki vagy te?
|
*A sötétben árny suhan, felfelé az ösvényen könnyedén veszi az akadályokat. Nem érezte falkajelölés szagát, ezért merészen továbbhalad a hegység belseje felé. Enyhén lesunyja fejét, nehogy a hideg szél beletépjen érzékeny hasának szőrébe, bár sűrűsödött, azért mégiscsak melegre éhes. Apropó éhség... Orrát a levegőbe tartva remegteti meg füleit, de semmi. Se egy bagoly, se egy egér. ~Micsoda hely ez..?~ Ám egy finom illat felhívja a figyelmét a hely előnyeire.~Egy nőstény? Mmm...~ Már csak azt kell kideríteni, merre van. Szemét összehúzva koncentrál a hangokra. Hogy használná a képességét? Soha. Születésétől fogva azért küzd, hogy megszabaduljon tőle. Így rövid szaglászás után végre nyomot lel, s megindulva rajta belép az Odú félhomályába..*Valaki van itt..?
|
*Hát elért ide. Bizonytalanul megáll a bejáratban, szürke szemei érdeklődve futnak körbe. Tágas, kényelmes, biztonságos. Tökéletes lesz. Amint belép, vissza is tántorodik. Hullámként csapnak rá a régi szagok, régi érzések, régi gondolatok, az itt élő falka képe, boldogság, születés, szerelem, összetartás.. Megrázza fejét, összeszorított fogakkal lép be. Leheveredik egy kis sarokba, úgy, hogy jól láthassa a bejáratot* Béke és nyugalom.. *Mormogja halkan maga elé. Erre nem él falka, az egyedüllétet pedig úgyis megszokta már. Ideális hely a pihenésre. Óvatosan lehunyja szemeit, fejét mancsaira fekteti, fülei éberen fülelnek az apró neszekre is. * ~Kicsit pihenek..aztán keresek valami ehetőt, hogy felerősödjek.. nem akarok ilyen gyengén összefutni idegenekkel.. ~ *Fülei az idő múlásával egyre inkább lekonyulnak, a szélvihar csak szellőként jut el hozzá. Elnyomja őt az oly régóta áhított, békés álom..*
|
Lezárva
//Ez azt jelenti, hogy ide már csak az új típusú karakterek írhatnak, mihelyt bevezetésre kerül az új rendszer//
|
*Egy kedvs mosllyoal halgatja a fiatal nősténybeszédét.* Hát igen, sajnos sok az idegen... Mind a Dombságról jönnek idefelé, valóban...De sajnos nem valami nagy az élet, és nincs aki elzavarná ezeket...*Majd végignézett az odún. Hirtelen toppan be Tia és a két vadász.*Üdvözletem!*Mondja Tiának, de látja, hogy az most nem kíván nagyobb beszélgetésbe kezdeni, de egy köszönés persze illik a vezérnek. A letett zyákmányra néz. Szép látvány... A friss húsra nyálétermelése beindul, de nagy szerencséjére szülei jómodorra tanították, mivel régi falkájában is alacsony rangon voltak, ezért megtanulta, hogy a rangsorban előtte lévők ehetnek csak eéőször, a végén jön csak ő... De mivel éhes volt nem bírta ki mozdulatlanul a friss hús mellett feküdni. Pride még mindig szundikál. Bár a hím sajnálja, hogy kedvese ilyen sokáig szunnyad, de nem akarja felkelteni. Nyújtózótt egy jót, amit egy hatalmas ásítás is követett. Bár szerény egy farkas agyarai mérete azért látszódik ásítás közben. Majd a távozó fiatalok felé nézett, egy mosollyal pofáján. Aztán kiüget a barlangból, hogy egy kicsit megmozgassa magát, és szerezzen magának is élelmet. Az utat egyenesen a rengeteg felé veszi...*
|
*Zaira farokcsóválással üdvözli mamáját és mikor az leheveredik és elszunyókál,mintha csak ő lenne a szülő, végignyal anyukája gyönyörűszép pofiján..*-Szeretlek anyu..-*Suttogta..Igaz,Tia már minden bizonnyal alszik,de tudtára akarta adni,hogy mennyire szereti..Ekkor veszi észre,hogy Valdó távozni készül..Vajon mit akar tenni megint az az idióta hím..Egyszer még megfojtja..Igen..átharapja a torkát és minden könnyebb lesz..Zaira az utolsó időben sokat edzet és jobba kifejlesztette képességét.Kicsit fel is cseperedett..Leginkább anyja kedves tekintetét örökölte..Alkatát..de apjából is van benne.Az a kurázsi ami Shadowba szorult biztos fellelhető benne..Nagyot sóhajtott.Szíve lángra lobbant és gyors ügetésben kifelé indul..Valdó nyomait követve,amíg meg nem találja..Egy helyen orra cserben hagyta.Nem érezte a hím édes illatát..Pánikoltan felnyüsszentett,majd kiélesítette látását..Megállt..négy lába alatt érezte a talaj minden rezdülését.Lassan villodzó fények tűntek fel,sokkal erősebbnek érezte magát.Ebből az állopótból és erős károgás zökkentette ki..A madarat annyira érdekesnek találta..NEm tudta miért,de késztetést érzett arra,hogy kövesse..Talán elvezeti Valdóhoz..Egyenesen a hegytető felé...*
|
*Zai mozdulataira felsóhajt. Ha nem hisznek neki, az már nem az ő baja.. ő őszintén elmondta az igazságot, akár tetszik, akár nem. Még egy ideig fekszik a földön, majd felül. Körbepillant az odúban, de gondolatai már máshol járnak. Zai, a falkavezér lánya, és ő, az ifjonc.. nem, ez sehogysem passzol össze. Érzi az idegen szagát, hallja, hogy Fallen is itt van, orrába belemar a hús kellemes illata, látja a két vadászt bejönni, Tiát leheveredni. Felsóhajt. Már nem érzékeli, miről van szó, csak annyit tud, hogy hiányzik neki a család.. csak anyuja és a falka maradt meg neki, akiket mindenáron meg fog védeni. Bizony! Ha az életébe kerül, akkor is. Végignéz saját testén. Hát.. nem egy jól izmolt farkas, de talán kis edzéssel feljebb is juthatna a ranglétrán. Shadowékat nem tudja, de nem is akarja túlszárnyalni, csupán be akarja bizonyítani, hogy ő is ér valamit. Ki akarja venni a részét a munkákból.. Vadász, őr.. bármi jó. E gondolatokra büszkén kihúzta magát, megfordult, s dicsőséges léptekkel kifelé indult. Vezére mellett megállt, mélyen meghajolt, majd ügyet sem vetve a többiekre kiszökkent az odúból. Megnyújtott léptekkel vetette be magát az árnyas rengetegbe.*
|
*Lassan bontakozik ki a fák sokasága közül, a Völgy felől érkező bagázs. Tia, Honey, és Corle az elejtett szarvast húzzák nagy erőkkel, ám némán. Egész utuk csöndes volt, s a néha fel-feltörő fájdalmakat is lenyelik mindannyian. Fáradtan zihálnak, de egy pillanatra sem állnak meg. Hosszú szenvedés után megérkeznek az odúba, a bizonyára feléjük terelődő szempárokra ügyet sem vetve húzzák be az állatot. Az evés joga legelőször Shadowé, aztán kölykeié, és utána a többieké. Tehát addig még a vadászók sem fognak enni, míg a Vezér bele nem kóstolt. Fáradtan dobják le a bejárat mellett a szarvast, lihegve lazítva el már-már eddig görcsösen markoló fogsorukat. Lenyalják pofájukról a vért, s Honey egy biccentés kíséretében leheveredik a sarokba szuszogni. Corle kérdő pillantást vet Tia felé, de látja rajta, hogy nem hajlandó beszélgetni. A nőstény az egyfajta kérdést bólintással nyugtázza, egyrészt jól van, nem esett baja, másrészt a hím már pihenhet. Mélyvörös íriszei követik a Honey mellé baktatót, végül ismét a nyakra terelődnek. Lenyalintja a kicsöpögő vért, majd megfordulva leheveredik a bejáratba. Most nincs kedve senkivel se beszélni, és senkinek se magyarázkodni. Mindenki látja, hogy amit fogtak egy vad, bár lehet, hogy nagy csoda, de igen, elfogták, ehető, ennyi. Szomorkásan pillant a magának utat törő holdra, s szelíd mosollyal lehunyja szemeit*
|
*Lassan felemeli fejét mancsairól. Mintha egy kőszobor kelt volna életre, megtörve eddigi némaságát pillant körbe. Risszo eltűnt. Füleit az ég felé hegyezve fülel, de nem hall semmit. A nőstény illata gyengéden csapkodja orrát, szinte húzva ki az odúból. Lassan felemelkedik fektéből, mélyvörös íriszei a tájat pásztázzák. Biccent Fallen felé, majd Mayuhoz fordul. Megáll előtte, végigméri.* Azthiszem, hasznodat vehetjük a falkában. Otthont és családot biztosítunk neked, de a hátbatámadókat kegyetlenül elűzzük. Szolgálj rá a szeretetre, és mindenki viszonozni fogja neked. Ha szeretnél, csatlakozz közénk. Nem kötelező, de egyszeri alkalom. Amennyiben a válaszod igen, nyugodtan gyere beljebb *Zairára nem vet ügyet, hisz a kisnőstény bizonyára tudja, hogy szemmel kell tartania az új jövevényt. Megnyújtott szökkenésekkel hagyja el az odút, megérzéseit, és néhány apró nyomot követve indul az Ösvényekhez*
|
[707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
