|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:39 - |
A hegyeken rengeteg ösvény cikázik keresztül, de a terep nagyon nehéz, ráadásul nem tudni, melyik bokorból vetődik elénk egy éhes hiúz!
|
[295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*Vígan szökdécsel lemaradva testvérei mögött. Megszokta már, hogy ő zárja a sort, mint ahogy azt is, hogy a rangsor alján pihenget. De nem gond.. nem nagyon érdekli a környezete, túlságosan elfoglalt most. Azt próbálgatja, mekkorát tud szökkeni. Egy hívó hang.. felpillant a fényben ácsorgó nővérkéjére. Végülis miért ne? Szeret játszani Minorral. Fejét rángatva ugrál fel, már készülne fogai közé kapni az éhes csomagot, mikor..* Háát.. *Pillantásuk találkozik, mély sóhajjal a földhöz simul, amennyire csak tud.. mikor a kiskirálynő a hátán van, talpra áll, s óvatosan indul felzárkózni. Látva hogy mindenki olyan szépen átugrott a faág felett.. el is feledkezik hugicájáról. Lendület, ugrás..botlás.. mancsa elakad, Min lepottyan hátáról, rá a faágra, ő pedig a hátára gurulva rántja magára az akadályt farkasostól együtt. Tehát ő fekszik alul, rajta a picike faág egy picike utóddal.. hűha, mit fog kapni ezért*
|
*Békésen alukál nővérkéje védelmében. Csak annyit érzékelt az egész költözésből, hogy otthagyták a jó meleg tollágyikót, és most..hideg minden.. lassan közeleg a tél, de az ő bundácskája még nem elég vastag ehhez. Azt sem érti, miért nem kutyagolhatott Flo hátán, hisz az mégiscsak melegebb, mint itt lógni egyhelyben.. Mancsai a levegőbe kalimpálnak, szemhéjai felnyílnak. Zuhan! Óh, ez csak a talaj. Kíváncsian pislog Flower után, majd a közeledő Wasterre néz. Nózija, mint a kapásjelző kezd el remegni. Egy kisebb szellőre felsír* Waster, éhes vagyoook! *Sipákolása abbamarad, amint bátyója mellé ér* Viszel a hátadon? *Valószínüleg elég az a kéét, édesen csillogó szempár, és már fel is kerül az ingovány hátra. Nevetve fúrja orrát a tarkószőrzetbe, míg nem. Faág, szökkenés, puff.. Felsír, ahogy lepottyan a biztonságos hátból, rá az ugróakadályra. Biibiis leett a bukksijaaa*
|
*Szokásához híven megint máshol jár gondolatokban, szinte már lebeg, mancsai alig érik a talajt.. fogai között apró szőrgolyó himbálódzik, gyengéden, mégis biztosan tartja az utódot, kíváncsisága már-már belülről emészti, de.. nem. Nem szólalhat meg. Most még nem. Későn veszi észre lemaradását, pár vágtalépéssel lendül tovább, de Min nyüszörgéséből ráeszmél, hogy ez így nem fog menni. Lelassít, végül megáll, töprengve pillant hátra még az Ösvény alján keringőző öccsére* Waster, vigyáznál rá? *Ha a válasz igenlő, amíg a hím felzárkózik óvatosan leteszi a földre a kiskölyköt. Mikor biztos benne, hogy jó mancsokba került, megfordul, eresztett vágtában szökken át a faág felett, bundájába belemar a szél, és.. puffanás? Lelassít, Huge mellett lefékez, jókedvű arconnyalintás, maga is megfordul* Mit csináltok ti ketten? Le fogunk szakadni anyuéktól!
|
*A táj szépsége túlságosan is lenyűgözi ahhoz, hogy előre figyeljen anyjára s hugára. Így esik meg, hogy a fékezésnél ügyesen belegázol anyjába. A fenyegető morranásra hátracsapja füleit, fejét alacsonyra szegi* Bocsánat anya.. *Ez is hamar elmúlik, a kérdésre izgatottan felkapja fejét, farkincája végigsöpör a talajon* Ne aggódj! Bárki is jönne erre, elkergetem *Csillogó szemekkel vár egy kis elismerést, vagy helyeslést, de már indulnak is tovább. Beletörődő sóhajjal fordul meg egy puffanás hangjára* Minden rendben? *Összehúzott szemekkel keresi a zaj forrását, alakján megtörik a gyenge fény. Mint az árnyékfarkas.. Hangja is furcsán szelíd most, hisz ez a táj..* ~Gyönyörű..~ *Ugyan elmereng, mégis érezhető türelmes ácsorgásából, hogy a válaszra vár*
|
*Unott pillantások előre, morranások hátra. Nem látszik rajta semmiféle lelkesedés, egyszerű kérdéseire is folyton csak helyeslő választ kap. Nózija remegve fogadja be az új szagokat, míg fel nem érnek az Ösvény tetejére* Nincsenek erre más farkasok? Huge, vigyázhatnál jobban a fékezésre.. *Csattogtatja meg fogsorát egy hátrapillantással, hisz ki más haladna mögötte mint drága fiacskája? Lassan mégiscsak visszafordul Hrauhoz, egy semmitmondó pillantás a tájra, egy a nőstényre* Ez jó lesz *Kihúzza magát, eddig is nagy termete most szinte duplájára nő, testén kidagadnak az izmok - mint büszke vezér, indul tovább a Völgy felé. A falkával mi van? Majd kicsilánya foglalkozik vele.*
|
Igen anya.. hogyne anya..peeersze anya..értem anya.. rendben anya..óvatosan anya! *Unott sóhajjal szökken épp át egy kidőlt faágat, majd komótosan tovább baktat. Nem is érti, minek akarta feltárni ezt a csodás helyet a családjának.. de már itt vannak, és anyja köztudottan nem a türelemről híres. Léptei már-már annyira szaporák, hogyha így üget tovább, bizony könnyen lehagyhatja a köztudottan szétszórt falkát. Olllyan jól megvolt ő egyedül, minek kellet pont most felbukkanni? Az ösvények tetején tér csak észhez, benyomva a vészféket parancsol megálljt a mögötte lépkedő nősténynek. Nem, nem ő a vezér, de elől kell mennie, ha nem akarnak eltévedni. Ez van és kész ;)* Itt vagyunk anya. Ez lenne a hegyek *Büszke pillantással kidülleszti mellkasát, ahogy tekintete végigfut a tájon. Azért egy óvatos pillantás a többiekre is..*
|
*Frozen nem akar harcolni a hímmel úgy dönt hogy inkább továbbáll ezért amilyen gyorsan csak tud elfut a dombság felé. Úgy hallotta hogy ott van egy falka ami talán befogadja. vagy ha nem akkor is legalább nem tépázta meg a bundáját a nagy fekete hím. Még egyszer visszanéz és aztán eltűnik a láthatárról...*
|
*Mikor Alastor felé ugrik kicsit hátrahajtja fejét és lehunyja szemét. Most csak ennyit tud tenni mivel túl gyorsan ugrik a hím. Aztán mikor hallja a puffanást és érzi hogy nem rá érkezett a fekete farkas kinyitja a szemét és felnéz*Szóval*Liheg egy kicsit a rémülettől*Ki is vagy Te?*Próbálja magát bátornak muatatni és kihúzza magát mert neki azt tanították hogy a gyengék elpusutulnak**
|
* Alastor meglepődött pofát vág... nem tudja ki ő mi ő és micsoda, de amint a levegőbe szippantott egyet egy hímfarkas szagát érezte, elmosolyodik és nagy levegőt vesz, úgy gondolja meglepi ezt a jövevényt úgy is régen ijesztett már, hallk léptekkel lesétál a kőről és a kő tövénél megpillantja a fehér hímet, vadászpózba helyezi magát elrugaszkodik és egy nagyot ugrik a levegőben. Lefékezi magát a hím előtt és kihúzva néz rá először komor tekintettel méltóságteljesen mint egy falkavezér *
|
*A fehér farkas az ösvények felé sétál. Akárhova ment még nem látott és nem is érzett egy farlast se a közelben. pedig mennyire vágyott már rá hogy találjon valakit. Unja már az egyedüllétet. De viszont haza nem akar menni mert onnan kiutálták őt. Azt gondolja majdcsak lesz valahogy. Amint így búskomoran megy előre hirtelen megcsapja orrát egy farkas szaga. felnéz de még nem látja a hímet*Ki van ott?*Kédezi halkan és várja hogy előbukkanjon az idegen*
|
| * Milyen szép ez a táj... * ballag lassan Alastor nevezetű barátunk az ösvények között, mindig is szerette a rejtett dolgokat, ahol el lehet bújni és gondolkodni, de lassan már az agyára megy a magány, azt gondolja kéne keresni egy kis farkascsoportot, ha nem is falkát, de valahogy le kéne kötnie magát, régóta vándorol és szíve még midnig nem nyugodott le, hiszen ő sosem ül meg a fenekén :p mindig úton van, de egy csöppet belefáradt. Régen harcolt már, fogait nyalogatja és élezgeti érdes nyelvével, de még mindig nem volt áldozata, elég keveset is vadászott épp itt lenne az ideje de még sem tudja rávenni magát. Megrázza fejét és fölugrik egy sziklára ami egy nagy mohás fa mellett van, épp viszket a háta így jól beledörgöli magát a mohátlan részbe * |
*Nyugodt, ráérős léptek. Nem siet sehova sem, főleg ilyen terepen nem. Puha léptei alig csapnak némi zajt, ez is fáradtságának, csapzottságának köszönhető. Régóta vándorol már. Túl régóta.. és azért ő sem bír mindent. Élelemre és szálláshelyre van szüksége. A dombság környékén túl sokan nyüzsögtek, az erdő nem ad elég biztonságérzetet. De ez az ösvény..meglátjuk hova vezet. Fürgén ugrik át egy kidől fatörzset, vézna alakjában még maradt azért erő. És igen.. ugyan a füstöt idáig is elfújta a szél, az idő valamivel hűvösebbre fogott. Bundájába fagyos szél mar, mire akaratlanul is beleremeg. Két farkas kihűlt, régi nyoma, kik valaha erre élték boldog életüket.. egy hím, és egy nőstény.. szinte látja //szabad lélek// maga előtt, ahogy Zaira és Valdo vidáman kergetőzik, a háttérben egy anya torlaszolja az utat. Boldogság és önfeledt szerelem mindent.. Összerezzen, ahogy kupán vágja egy felé repülő kisebb ág. Bizony közeleg a tél.. a kép megszakad, s mint aki álomból ébredt, megiramodik felfelé. Az ösvény tetején megáll. Itt minden részlet annyira őrzi az emlékeket..a hegyi falka boldog életét.. összeszorult gyomorral veszi az útját az odúk felé.*
 |
Lezárva
//Ez azt jelenti, hogy ide már csak az új típusú karakterek írhatnak, mihelyt bevezetésre kerül az új rendszer//
|
*Zaira is farokcsóválva indul meg,de párjával ellentétben ő óvatosabb és nem esik orra.Risszo jó kis barikádot épített :) A nősténymama vonítással köszön el a két farkastól és ügetve megindul az odú felé...Valdó és Zaira már az ösvények ajlán járnak,mikor egy ismeretlen út tárul eléjük.a nőstény huncutul néz a hímre és végignyal az orrán,hogy bizony ő dönt és arra fognak menni,hogy megnézzék mit is rejt az ismeretlen..*
|
*Mamucikadrága válaszára boldogan megcsóválja a farkát, és fürge bólogatásba kezd. Igen igen igen, úgy lesz ahogy kell, vigyáz mindenre és mindenkire. Boldogan megnyalintja Risszo pofiját, nyakát, mellkasát.. * Sietünk rohanunk gyorsak leszünk és óvatosak! Köszi mami, köszi köszi köszi köszi.. *Boldogan szökken egyet, orrával megbökdösi Zai oldalát, ismét megcsóválja a farkát, s kikerülve a nőstényeket megindul az ösvényeken lefelé. * Gyere kincsem drágám bogaram, vár reánk az éjsz..izé..vár reánk az új világ! *Kiugorva _tiszta_ bundájából :P szökdécsel lefelé, természetesen rögtön orra is bukik. Így sikeresen beveri kobakját a barikádba. Felnyüsszenve, ártatlan pillantást vet mamucijára és Zaira. Őő nem balfék, csak..csak megbotlott. Igen! Kihúzza magát, talpra áll, s büszke léptekkel indul meg tovább*
|
*Mikor lemásznak róla,kirázza a koszt bundájából,hiszen két ilyen tisztaságmániás barki között nem nézhet ki slamposan..Nah majd jól elrontja ő Valdót :) Mikor a hím kérlelni kezdi mamiját,füleit hátracsapva és meghunyászkodva,trappol oda Valdó mellé és a már jólismert: Jó kislány vagyok és leszek tekintetét felvéve néz kérlelve Risszora.Hiszen már elég nagyok és sietnének haza.Különben is..Nem kell attól félni,hogy esetleg megerőszakolja Valdót :)*
*Risszo felvont szemöldökkel nézett fiára és az örökösre és a benyújtott kérvényt szorongatva mancsában,rágta meg gondolatait..Legszívesebben nemleges választ adna,dehát már lassan felnőttek és nem lehet nekik megtiltani a csavargást.Ráadásul ketten vannak,vigyáznak egymásra.Felsóhajtott.Szőrszálai felborzolódtak a nyakán..Az undor kerülgette,hogy egyszer kimondja ezeket a szavakat..rémes..*Hát persze..Mennyetek csak.De siettek haza és vigyázol Zairára.És a bundádra,mert ha megint olyan mocskos bundival kerülsz a szemem elé megeszlek*Horkant fel a nőstény kedvesen és gyengéden megpofozta mancsával fiát*
|
*Mostmár szép tisztán terül el Zain, a füle tövét nyaldosva,s halkan odasúgja neki* Szerinted mi az a barikád? *Kis lustálkodás után legurul a "kis"nőstényről, talpra áll, büszkén kihúzva magát. Régóta fejében keringő ötlete ismét felerősödik benne, így hát angyali vigyorral visszafordul mamujához, fejét lehajtja, farkincáját behúzza hasa alá, és odakullog.* Mamucikadrága.. elmehetnénk Zaival csavarogni? Nem mennénk messzire, és és mamucikadrága sötétedés előtt visszajönnénk. Mamucikadrága, kéérleek *Naagy boci szemeket mereszt hol anyujára, hol Zaira, hisz ha az örökös is magára húzné egy időre azt a bájos pislantását..ketten biztosan sikerül levenni mamucikáját a lábáról. Hisz hisz..olyan jóó lenne egy kicsit szétnézni. Bár hogy Zainak milyen tervei vannak, azt ő nem tudja..*
|
*Mikor Risszo magányában,már majd megőszült két ismerős szag mászott bele nagy fekete nózijába és egy szagot ezer közül is megismerne.Édes fiacskája az.Zairával.Utóbbi időben az örökös nagyon megnőtt,szinte még rá sem lehetett ismerni.Nem is beszélve a fiacskájáról.Hiszen neki mindíg anyuci szeme fénye marad.Örömében megcsóválja a farkát.Mikor az hozzá kúszik és nyüszög,vigyor kerül képére és egyik mancsát megtámaszta fia hatalmas nagy pociján megcibálja a fület,majd tisztogatni kezdi...*Hm micsoda kölyköm van nekem..Hogy áll a bundát te kis ördögfióka*mondta vigyorogva és serényen tette helyre azt a koszos,kócos bundát...*Jahj...Üdvözletem Zaira*Biccentett a nőstény felé,majd mikor fia a hölgyemény felé rohant,magát tisztogatta tovább.*Hogy ez mi? Barikád*Húzta ki magát büszkén és fejével a ,,sziklaszilárd,, gátra bökött*
*Zaira mosolyogva nézte a drámai jelenetet.Ő a szüleivel mostanában nem töltött annyi időt,mint szerette volna,de egyfolytában az erdőt járta.Jó ha kidugta orrát a bokrok közül..Teljesen olyan,mint anyja volt egykoron.Farkát csóválva nézi Risszo erődítményét és némi kuncogás is kiszalad pofáján,de aztán hamar visszafojtja.Mikor Valdó hozzáskerázik és a földre bunyózza,elégedetten dobja fel lábait.A hímnek a döntésbe nem kellett sok erőt beleáldoznia,hiszen már rég ledöntötte Zait a lábáról...*
|
*Lehet, hogy Zai erős izompacsirta, és nem érez semmit, de ő, mint gyengécske, gyámoltalan gyík, kifulladva érkezik meg az ösvényekhez.* Nyertél.. *Köhögi oda a "kisnősténynek", ám mamija csodás illata rögtön nózijába csap. Megcsóválja farkát, hasra vágódik, s úgy kúszik oda Risszohoz. Mint aki rosszat csinált, füleit hátracsapja, és nyüsszög, végül a hátára gurul és ismét farkincáját lóbálja jobbra-ballra. Egy kis dögönyözés kell neki..bizony ám.. azonban a remekmű látványára ő is oldalra billenti fejecskéjét. Bizalmaskodó hangon megszólal* Zaira, kérlek, ez egy..ez egy...mamucikadrága micsoda is ez? *Ugrik talpra, s orrát odafúrja Risszo nyakához, majd ugrik is Zai felé, játékosan, hogy a földre teperje*
|
[295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
