|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.19. 08:07 - |
Ha találsz valamilyen érdekes cikket, leírást, hírt ne habozz! Oszd meg velünk!
//Légyszi ebből a fórumból mellőzzétek a véleménnyílvánítást! Minden cikk szupi, érdekes stb., nem kell mind a 10 embernek beírnia..:P// |
[38-19] [18-1]
Világrekord: 80 kilós szürkefarkast lőttek Bulgáriában
80 kilós szürkefarkast lőttek Északnyugat-Bulgáriában, ami világrekord - legalábbis a feljegyzések szerint ilyen hatalmas példányt még nem terített le ember. Elejtője Szlavcso Szlavcsev lesből lőtte le a ragadozót, egyetlen golyóval a fejét találva. A farkas korát hatévesre becsülik. Már félmázsás farkas is igen szép zsákmánynak számít, de az eddigi rekordot egy 79,4 kilós példány tartja - illetve annak elejtője. Ez a farkas amerikai volt, Alaszkában kapták puskavégre, 1939-ben. Bolgár kollégája éppen 60 dekával többet nyom.
 Bulgáriában egyébként legalább 2500 szürkefarkas él a vadonban a legutóbbi farkascenzus szerint. Ez az egyik legnagyobb szürkefarkas-állomány Európában. |
http://www.vilmos.csanyi.net/szekfoglalo2a.html /a forrásom/
A farkas
Ha az ember és a kutya viselkedési analógiáit kivánjuk vizsgálni feltétlenül szemügyre kell vennünk a farkas tulajdonságait, amely bizonyítottan a kutya egyetlen õse volt (Mech ). A farkas a legintelligensebb húsevõ. Agytérfogata 150-170 cm3 között van. Különleges értelmi képességeit társas életmódja igényli. A farkasfalka méretét sok tényezõ befolyásolja, sokszor csak két vagy három egyed alkotja, de az optimális méret 7-8-nak tûnik. A kisebb falka is gyakran kettéválik, majd újra egyesül. Gyakran látni egyedül vándorló farkasokat, amelyek a legtöbbször idõs vagy a falkából kivert állatok. A falka leglényegesebb összetevõje egy szaporodó farkas pár, ezekhez csatlakoznak a kölykök és néhány mindkét nembeli felnõtt. A farkaskölykök érése két évig tart és elég nagy az elhullás. Sokan úgy gondolják, hogy a falkában a szaporodó páron kívüli felnõttek is ugyanannak a párnak idõsebb kölykei. A falka elég határozottan üldözi el az idegen egyedeket a területérõl, de a szaporodás idején idegen felnõttek is bekerülhetnek a falkába, és ekkor távoznak el nagyobb számban a felnõttek is vagy oszlik a falka több részre.
A falkák létszámuktól függõen meglehetõsen nagy területeken tartanak fenn maguknak majdnem kizárólagos territóriumot, amely akár 100-30 km2 is lehet (Peters, 1979) és azt sok éven át megtartják. Ezen a területen belül meglehetõsen sokat mozognak, de általában csak 5-6 kilométeres távolságot tesznek meg naponta, háromhetente mégis teljes területüket bejárják. A területen gyakran használt, meghatározott útvonalaik vannak, továbbá az ellésekhez szükséges vacok, valamint különbözõ találkozóhelyek. Napi sétáik alkalmával a domináns egyedek szorgalmasan jelölik az útvonalakat, vizeletükkel, ürülékükkel, sõt kaparással, amelynek során a talpukon lévõ illatmirigyek váladéka jelöli a talajt. A megfigyelõk szerint egészen bizonyos a kognitív térkép használata, mert például gyakran alkalmaznak útlevágásokat, rövidítéseket, ha valahova igyekeznek. A térkép kialakítása szagjelekbõl és a terep jellegzetességeibõl adódik. Úgy tûnik, hogy a farkasok ugyanolyan elemekbõl: helyek, útvonalak, területhatár építik fel az elmetérképüket, mint az emberek. Mozgásukat a prédaállatok tartózkodási helyei, valamilyen sikeres vadászatból maradt dög lelõhelye, a találkahelyek és a vacok elhelyezkedése szabja meg. A territórium kb. 1 km széles „határövezettel” van körülvéve, amelyet a szomszédos falkával közösen használnak, de sohasem egyszerre. Ugyancsak a territórium határainak közelében közlekednek a magányos egyedek. Sokat vizsgálták a szomszédos falkák territoriális viselkedését. Megállapították, hogy minden falkának jól meghatározott területe van, de nem folytatnak rendszeres határellenõrzést, mint más szociális fajok például a hiénák, mert a területek tulajdonjogát a szomszédok is elismerik. Ritkán elõfordul, hogy rövid távolságra behatolnak a szomszédos területre, de némi vizsgálódás után a legrövidebb úton elhagyják azt. Korábbi falkák felbomlásával keletkezett újak barátságosak egymáshoz, átmeneti idõre egyesülhetnek is.
A farkasfalka szaporodó, önfenntartó egység, amelyben az egyedek együttmûködve, közösen szerzik a táplálékot és közösen nevelik az új generációt és ebben nemcsak a szülõk, hanem szinte a falka minden tagja, de különösen a fiatalabb egyedek résztvesznek. A falka együttmûködésének alapja a falkatagok egymáshoz való kötõdése, és egy kemény rangsor, amelynek egyes pozícióiért gyakran vetélkednek. Az együttmûködés magas szociális intelligenciát, jelentõs problémamegoldó képességet és képlékeny, a körülményekhez azonnal alkalmazkodni képes viselkedést igényel. A farkasban mindezek a képességek megvannak, és amíg az emberrel való vetélkedésében alul nem maradt, élõhelyeinek uralkodó ragadozója volt (Mech 1970).
|
| http://cas.bellarmine.edu/tietjen/PPT/Ecology/observations_of_behavior_on_the_.htm (a hiteles játék érdekében kéretik elolvasni)
Kölykök felnevelése
A kölykök tavasszal születnek. Egy normális alomban 6 kölyökkutya van, körülbelül 1 fontot nyomnak egyenként. Amikor több mint egy alom születik, egy kombinált almot alakítanak ki és ellátnak az anyák közül mindegyik által. Mert a kölyköknek szükségük van anyjuk testi melegére, a falka többi tagjai pedig táplálják az anyát. Amikor a kölykök már ehetnek szilárd táplálékot, a falkatagok táplálni fogják őket. Először néhány felnőtt a kölyköknek felöklendezett ételt ad, az utolsó elfogyasztott ételéből. Amikor a kölykök elég idősek ahhoz, hogy vadászzsákmányt egyenek, az idősebb felnőttek a barlangba viszik a húst, és a fiatalabbaknak adják, akik megetetik a kölyköket a friss hússal. Ezt nevezzük közvetített etetésnek. Amikor a felnőttek vadásznak, a fiatalabbak gyakran maradnak és vigyáznak a kölykökre. Azonban amikor nincs sok étel, a felnőttek a kölykök előtt a fiatalokat fogják megetetni. Emiatt, és a betegségek, balesetek miatt a kölyköknek csak 25 százaléka éri meg az 1 éves kort.
A falkatagok közül mindegyik tölt el időt a kölykökkel: játszik vagy törődik velük. A kölykök gyorsan el kezdik utánozni a felnőttek tevékenységeit, nézik, figyelik őket. Az alomnak általában egy kölyke uralja a játék és küzdelmek közül mindegyiket. A kölykök ténylegesen nem rendelkeznek ranggal a falkában, amíg a tenyészkort nem érik el.
A kölykök először nyár végén mennek vadászni. A kölyköket egy rövid vadászatra viszik, megengedik, hogy leutánozzák, ahogy egy felnőtt vadászik a zsákmányra. Különböző helyeken meg-megállnak, hogy a kölyökfarkasok megtanulják megállapítani a különböző illatok jelentését. Amikor a zsákmányt elkapják, azonnal megosztják a jutalmat a kölykökkel. A felnőttek később megengedik, hogy hosszabb vadászatra is menjenek, végül kényszerítik őket, hogy aktívan részt vegyenek a falka vadászatában.
|
|
Területek
A farkasok illatjel által jelölik meg a területüket. Az alfa-hím és nőstény feladata, hogy a határokat vizelettel jelöljék meg. Az ordítás egy másik módszer, amit arra használtak, hogy másik falkákat tájékoztassanak, hogy az adott területen laknak. Az ordítást ezen kívül használják arra is, hogy a többi farkast megtalálják, egybegyűjtsék vagy riasszák őket, esetleg vadászatra hívják (főleg a barlanghoz). Legtöbbször éjjel hallhatunk farkasüvöltést.
A területnek a méretét, amit a farkasok elfoglalnak, meghatározza a zsákmányok száma. Ha az étel bőséges, a terület kisebb is lehet.
|
|
Vadászat
A farkasok sokfél állatra vadásznak: jávorszarvasokra, bölényekre, nyulakra, és hódokra. A vadászatot az alfa-hím vezeti, akit a felnőttek és fiatalok közül mindegyik kísér. A farkasok megkeresik a zsákmányt szerencsés találkozás által, vagy légi illatot, friss illatnyomot követve. Ha megtalálták, a farkasok becserkészik a zsákmányt, miközben a sebezhetőség jeleit keresik. A fő céljaik az öreg, fiatal vagy beteg állatok. Mióta a farkasok a legsebezhetőbb állatra vadásznak, szerves szerepet játszanak abban, hogy javítják a zsákmányuk genetikai változékonyságát. Végül, a farkasok kiterelik a zsákmányt, ledöntik azt és tépdesik, amíg túl gyenge nem lesz elhárítani a falka támadásait. A vadászat sikerének aránya kb. 5-10 százalékos. |
|
Rangsor
A farkasfalkák egy vezetői rangsoron alapulnak. A domináns hím (alfa-hím) és domináns nőstény (alfa-nőstény) van ennek a társadalomnak a tetején. Őket azonosítani tudjuk az egyenes testtartásuk, a füleik és farkuk alapján, amiket magasan tartanak. Az alfa-hím és nőstény felelőssége, hogy rendet tartson a falkában. Az alfa-hím az egyetlen általában, aki szaporodhat, és ez részben a feladat is ahhoz, hogy génjeit tovább örökítse. Biztosítja magát, hogy a többi hím nem próbál az alfa-nősténnyel szaporodni. Ő a tevékenységek központja, mint például a vadászat előtti nagygyűlés is, a falkaszertartás feladatok összehangolása, és etetés. Az alfa-nőstény általában az egyetlen nőstény, amely szaporodhat. A legfontosabb felelőssége: barlang választása, de szintén megosztja a hím felelősségeit. Ők párosodhatnak a falkában, így meghatározzák a falka jövőbeni genetikai állományát. A szaporodás esetleg elmaradhat, ha a nőstény rossz barlangot választ, vagy alacsony a prédaállatok száma a területen. A szaporodási időszak alatt a falka egésze az alfa-nőstény körül tevékenykedik.
Egy béta farkast szintén azonosítani tudunk a falkában a testbeszédén keresztül. A béta farkasok összehúzzák magukat, farkukat maguk alá húzzák, füleiket pedig hátravonják, mikor szemben állnak a magasabb státuszú farkassal. A rangsor alja az omegafarkas. Ez a farkas bármelyik lehet hím vagy nőstény is. Ezen a farkason vezeti le a többi farkas az agresszióját, különösen az alfa. Az alfa-farkas dönti el, hogy ki és mikor ehet. Az omegafarkas általában az utolsó, neki jut a maradék. |
| Én is mindenütt úgy olvastam , hogy csak az alfáknak lehet kölykük , mert a falka nem tud eltartani több almot . |
Nono, mielőtt tévedés esne. A Mystik Moon az nem egy "más". Ez egy farkasvilág, ahol mindennek úgy kell (kéne) történnie, mind a valós farkasoknál. Nos, mivel ezt nem nagyon sikerült megvalósítani.. :P de szóval eredetileg szerintem..ez..áhh már azt sem tudom miket írok :D
Az alfás dolgot én úgy tudom, hogy az alfáknak lehet először . Tehát a többi barkinak is lehet. SZVSZ..
|
Igen, ez így van, de ha ebben a játékban is így lenne, akkor nem lenne izgalmas! :P |
Úgy tudom , de lehet , hogy rosszul tudom , hogy a farkas falkákban csak az alfák alapíthatnak családot.
És olyankor az alfa kölykök körül forog a világ.De majd jobban utánanézek a dolognak. |
+ Annak a városnak az erdejébe , ahol lakom át szoktak járni a farkasok , és tudomásom szerint , télen a város szélén is kóborolnak .
Ezt onnan tudom (mármint a bejárósat), hogy ott lakom , és a szemetesek környékén láttam egyet .De nem biztos , hogy az volt . |
Az indiánoknak volt egy farkas jegyük :
1.
Farkas (II. 19. - III. 20.)
A farkas jegy szülötte igen érzékenyen reagál mások reakcióira. Fél az érzelmek kimutatásától, mivel úgy hiszi, ettől sebezhetővé válik.
Néha szüksége van egy kis magányra, amikor nyugodtan átgondolhatja terveit. Rendkívül melegszívű, érzelmes és segítőkész.
2.
II. 19. - III. 20. - Az újjáéledés ideje
állatjegy: Farkas
eleme: víz
erénye: érzékenység
hibája: lustaság, befolyásolhatóság
A farkas a végleteket képviseli.
Vagy félénk, vagy félelmetes. Elszántság és hiszékenység egyszerre van meg benne.
E jegy szülötte igen érzékenyen reagál a külső behatásokra, hatodik érzéke kiválóan működik. Fél az érzelmek kimutatásától, úgy véli, ettől igen sebezhetővé válik.
Sokszor megmarja társát, vagy családtagjait. Néha szüksége van magányra is, ilyenkor alaposan átgondolhatja terveit.
Melegszívű, érzelmes és segítőkész.
Nyugati megfelelője: Halak
Aztán rengeteg cikket találtam , a legérdekesebbet rakom ide (de csak egy részét , mert nagyon hosszú) .
Hiúz és farkas Magyarországon?
A hiúzok és a farkasok szerencsére nem tisztelik az országhatárt, így évente akár egy tucat is feltűnhet belőlük az Aggteleki-karsztnál illetve a Zempléni-hegységben. A mesével ellentétben nem esznek nagymamákat, ám a juhokat kedvelik.Néhány évszázada a hiúz és a farkas egész Európában - így Magyarországon és Szlovákia mai területén is - általánosan elterjedt volt. A hiúz érzékenyen reagál az emberi zaklatásra, így érthető, hogy európai állománya a XX. század elején visszaesett.  A farkas alkalmazkodóképessége sokkal jobb, de az elmúlt fél évszázad tájhasználatának drasztikus változásai, az állattartók és a vadászok fokozódó üldözése miatt ez a faj is visszaszorult. Oroszországban, a balti államoktól a Balkán-félszigetig igaz még jelentős állományai élnek, ám Európa nyugati felében csupán kisebb, elszigetelődött farkaspopulációk találhatók. Szlovákiában a hiúzok és farkasok túljutottak a kritikus időszakon. Míg közvetlenül a II. világháború előtt Szlovákiában csak átmenetileg tűntek fel a Lengyelországból érkezett farkasok, mára az ország keleti részében erős, önfenntartó populáció alakult ki. A hiúz 1930 és 1934 között több hegységből eltűnt, de később az állomány újra növekedésnek indult, és szlovákiai elterjedési területe ma a farkasénál is nagyobb. |
| Hát, a hiénát én macskafélének tartanám. Bár hasonlít talán a farkasokra, de szerintem inkább macsk..vaagy.. hát ennek utána kéne járni :)) |
Én tanultam a suliból annyit,hogy a farkas párok életük végéig eggyüt maradnak,és ha nincs mit ennikük,gyümölcsöt ,vagy növényeket esznek.(Be is raknák,érdeskes farkasokról képeket,csak nem fognak láccani.A sörényes farkas igen furcsa állat.Hosszú lábai vannak.Olyan mint 1 róka,póni lábakkal.És képet találhatsz a:www.wildwolves.gportal.hu(sztem ez nagyon jo oldal).Meg azt írták 1 oldalon,hogy a hiéna nem kutya,hanem TALÁN macskaféle.(Sztem ez nem igaz.) |
Na ezt valaki fordítsa le:P:D -> Lefordítottam :)
|
Farkas (Canis lupus)
(totál beleszerettem ebbe a képbe ^^ )
Elterjedés
Az Európai farkas (a továbbiakban farkas) Európa második legnagyobb emlős ragadozója. Nagyfokú alkalmazkodó képességének köszönhetően Eurázsián és Észak-Amerikán át húzódó elterjedési területén rendkívül változatos habitatokban él. Az elmúlt néhány évszázad során a kíméletlen irtás és az élőhelyek romlása miatt állománya lényegesen megcsappant, elterjedése szaggatottá vált. Különösen súlyos a helyzet Európában. A kontinens nyugati feléről eltűnt a faj, szigetszerű populációi élnek az Ibériai és az Appenin-félszigeten. Kelet-Európában a Balkánon, a Kárpátokon, a Lengyel síkságon és Skandinávián húzódó vonaltól keletre nagyobb populációi maradtak fenn, ám mivel a nagy háborítatlan erdőségek errefelé is egyre ritkábbak, az állományok itt is többnyire izoláltak. Az utóbbi néhány év állomány-növekedésével párhuzamosan újabb területeket hódít vissza.
A hazai farkasállomány a XIX. sz. végére jelentősen megcsappant, az ország nagy részéről kiirtották. A XX. sz. során szórványos előfordulásait regisztrálták a Dunántúl és a Duna-Tisza köze déli részéről valamint az Északi-középhegység Mátrától keletre eső területéről és Szabolcs-Szatmár-Beregből. Aktuális előfordulásáról kevés, rendszertelen és esetenként ellentmondó adat áll rendelkezésre. Valószínűnek látszik, hogy a XX. sz. végére előfordulásának két gócpontja alakult ki, amely mind a betelepülő példányok származásában mind élőhelyi adottságaiban különböznek.
Észak-Kelet Magyarországon vannak a stabilabb és gyakoribb előfordulások. A visszatelepülés a kárpáti populációkból történik. Aggtelek és a Zemplén hegység térségében valószínűleg stabil, szaporodó populációi élnek. Az itt található élőhelyeket a szlovák populáció migráló példányai töltötték ki. Szórványosan megjelenik az Északi-középhegység más területein például a Bükkben is. Az észlelések szerint a hegyvidék belsejének zárt erdőségeit foglalja el. Az itt található erdők nagyrészt gazdasági célúak, a fahasználat mellett a nagyvadgazdálkodás is jelentős. Az elmúlt másfél évtizedben a román határ mentén valamint Szatmár-Beregben, a nyitottabb síkvidéken szintén voltak előfordulások.
A Duna-Tisza köze déli részén, Bácskában Jugoszlávia területéről bevándorló egyedek telepedtek meg. Itt az erdők túlnyomó része telepített, intenzíven művelt főként akác–, feketefenyő–, nyárerdő. Mindemellett ez az ország egyik legnagyobb összefüggő erdőterülete. Az itteni előfordulások rendszertelenebbek, de kölyköt nevelő egyedeket innen is ismerünk
Állománynagyság
Bár az európai állomány nagyságáról megbízható becslések - különösen a kontinens keleti felén - nincsenek, valószínű, hogy egész Európában kevesebb mint 25 000 példány él. Létszáma a hosszú csökkenés után az utóbbi időben növekszik.
Az információhiány ill. a rendelkezésre álló adatok kétes megbízhatósága a magyarországi állapotokra is igazak. Létszámbecslés az elmúlt négy évtizedben nem történt. A rendelkezésre álló kilövési adatok, kérdőíves felmérési eredmények és a szórványos terepi megfigyelések alapján a hazai populáció létszáma az elmúlt három évtizedben rendkívül változó, ám emelkedő trendet mutat. Az egyes észlelések során 1-3 együttmozgó egyedet figyeltek meg. Jelenlegi ismereteink szerint a 15-25 közötti egyedszám reális lehet, de a szaporító családok száma max. 2-5 közé tehető, a szaporulat nagysága nem ismert.
Védelmi helyzet
A farkas helyzetének megítélése rendkívül ellentmondásos. Bár a faj veszélyeztetett, és az Európai Unióban védett (Berni Konvenció, 92/43/EEC Európa Tanácsi Direktíva a Természetes és Vad Fauna és Flóra Megőrzéséről), jogi helyzetében a korlátozás nélküli vadászattól a teljes védelemig minden megtalálható. Ennek hátterében a ember-farkas konfliktusok, a károkozások országonként eltérő súlyossága húzódik meg.
Magyarországon a farkast a kilencvenes évek elejéig kipusztultnak tekintették. Mivel nem szerepelt a védett fajok listáján a vadászati hatóság eseti engedélyével és a természetvédelmi felügyelőségek hozzájárulásával kilőhető volt. A spontán visszatelepülést követően 1993-ban védetté, majd 2001-ben fokozottan védetté nyilvánították, eszmei értéke 250 000 Ft.
A farkas elterjedése Európában (itt) és Magyarországon (itt) |
| A farkas szó eredete: Az ősmagyarok tiszteltek 1-1 állatot, ezért annak nevét nem ejtették ki, hanem körülírták: az a farkas állat! (mármint farok, mint ,,testrész,,) |
Amikor 1996 januárjában egy meghívásnak eleget téve elindultam a Fogarasi-havasokba, nem is gondoltam, hogy a Keleti-Kárpátok bércei alatt a farkasok életét, populációik sorsát olyan módszerekkel kutatják, amelyeket itthon csak a legjobb természetfilmekben láthatunk.
Ezt a fiatal farkast az automata kioldóval felszerelt gép kapta le
Utam végcélja a Brassótól 25 kilométerre fekvő Zernest nevű település volt a festői szépségű, zúzmarával és jéggel borított Királykő 2238 méteres orma alatt. A kis település a zernesti ütközettel a történelembe is beírta a nevét: 1690-ben Thököly Imre erdélyi fejedelem török segítőcsapatokkal megerősített seregével dél felől átkelt az akkor még épített út nélküli, 1200 méter magas Törcsvári-hágón, s augusztus 21-én fényes győzelmet aratott a császáriak által segített erdélyi had felett. Az ütközetben elesett a császáriakat támogató Teleki Mihály, a kor egyik legtekintélyesebb erdélyi politikusa is. A történelmi levegőjű helyeknek errefelé se szeri, se száma. Zernesttől északra az első település Feketehalom, ahol Mátyás király vívott győzelmes csatát a török ellen. Dél felé éles tornyaival ott áll Törcsvár, a Drakula-legenda szülőhelye.
Farkashegyek
A történelmi kitekintés után letérünk az épített útról, és a vastag hóval borított völgyben követjük a favágók hosszúszekereit. Errefelé nem ritkák a 20–25 kilométer hosszú völgyek, és az útirányt csak ritkán jelzik táblák. Aki ismerős errefelé, tudja, hol a jobbra, hol a balra, aki nem, az is rájön idővel, merre kellett volna mennie.
A völgyek alját fiatal tölgyesek és bükkösök borítják, felettük vegyes erdők állnak, még feljebb tűlevelű erdőbe mennek át. A fahatár felett az évszaktól függően hol kő és gyep, hol hó és jég az úr. Az alján több száz méter széles völgy hamarosan szűkülni kezd, és itteni viszonylatban kicsinek számító patak kanyarog benne a fantasztikus jégképződmények között. A hegyeket errefelé nem járják sífelvonók, az eget nem szelik át mentőhelikopterek, az ormokat nem csúfítják/ékesítik kilátótornyok és csillagvizsgálók. Ha letérünk az útról, nem látunk emberi lábnyomokat a hóban. A völgyekben törökök, tatárok, magyarok és románok jöttek-mentek az elmúlt ezer évben, de a hegyek, az erdők és lakóik, a medvék meg a farkasok maradtak. Sajnos, a legelő jószágok védelmében évtizedekig sztrichninnel mérgezték a farkasokat. Sikerült is kipusztítani – a szirti sasokat. Az utóbbi években mintegy fél esztendőt töltöttem a Fogarasi-havasok hegyei között, de egyetlen eleven példányt sem láttam. Annál többet kitömve a vadászok előszobáiban.
A „Drakula”- kastély Törcsváron
A Fogarasi-havasok mintegy 100 kilométer hosszú és 20-40 kilométer széles gerincrégiójában néhány hágót kivéve ősztől tavasz végéig nincs járható út, nincs hótakarítás, tehát emberi élet sincs. Néhány elszánt sportolót, turistát és vadbiológust nem számítva hónapokig egy lélek sem járja ezeket a hatalmas területeket. Vajon Európa mely vidékéről mondható el, hogy a természet védelme szempontjából ilyen kedvező a helyzete? Nem véletlen, hogy a nyugat-európai vadbiológusok szívesen ütik fel itt a táborukat.
Farkaskeresők
A bajorországi Lindenhofban működő vadbiológiai kutatóintézet az utóbbi időben nemcsak az Alpok medve- és hiúz-visszatelepítési programját irányítja, hanem a kárpáti farkasok ismeretlen életét is kutatja. Amikor a kutatóházhoz érünk, mosolygós tekintetű, hórihorgas fiatalember vár bennünket. Ő Kristóf, aki első látogatásom idején már két éve dolgozott a farkasprogramban. Előtte két évig Yukonban, egy alaszkai vadbiológiai állomáson élt, s elsajátította a tudományos célú vadbefogás és a telemetriás követés minden csínját-bínját. A zernesti állomáson nincs villany- és vízvezeték, de a napkollektor és az akkumulátor egy villanykörte fényével növeli a komfortot. A ház mögött eredő patak vize pedig télen sem fagy be. Kristóf a brassói vadbiológiai állomással együttműködve végzi munkáját, a román kollégákkal angolul beszélget. A körülmények spártaiak, de a ház előtt két szép motoros szán és egy Aro meg egy Suzuki terepjáró áll bevetésre készen. A hosszú és zord éghajlatú völgyekben akár 25-30 kilométert is mehetünk a motoros szánnal anélkül, hogy a gerinc közelébe érnénk.
Vaszil és farkasűző kutyái
Amikor azt kérdeztem Kristóftól, hány farkast látott e két év alatt, azt válaszolta, csak azt a kettőt, amelyet befogott és rádióadós nyakörvvel látott el. (Nekem olyan nagy szerencsém volt, hogy mindkettőnél éppen ott voltam.) Hozzáteszi: az amerikai medvék és farkasok szinte kezes jószágok európai rokonaikhoz képest. A kutatók a rádióvevővel egy láthatatlan farkast és a falkáját követik. Látják a nyomaikat, hallják a hangjukat, veszik az adó jeleit, de magukat az állatokat szinte sohasem látják. A találkozás a véletlen műve. Kiül a vadász medve- vagy rókalesre, és egyszer csak beszalad egy farkas. Durr, meglövi gyorsan, pedig tudja, hogyne tudná, hogy a farkas Romániában is védelem alatt áll. Farkaslövésért azonban még senkit sem büntettek meg. Még azt sem, aki az egyik rádióval felszerelt állatot puffantotta le. Úgy találtunk rá az elejtőre, hogy az adó a farkas holta után is sugározta a jeleket. De akkor már csak egyfélét: „az állat nem mozdul”. A tetemet egy szikla alá rejtették, s egy emberi lábnyom vezetett onnan a falu felé.
Farkasérdekek
Amíg ott voltam, összesen két farkas lelövéséről értesültünk. Az egyiket sikerült megszerezni a „gazdájától” annak fejében, hogy nem indítanak ellene eljárást. Errefelé sok a birka és más szabadon legelő állat, ezért nehéz megindokolni, miért kell védeni a farkast. A kártalanítást pedig nem lehet elkezdeni, mert tüstént kiderülne, hogy mindenkinek minden birkáját elvitte a farkas. A helybeliek egyedüli hatásos és elfogadható védekezése az, hogy a nyájaikat több erős kutyával őriztetik, amelyek nem ijednek meg a támadó farkastól. Az őrzőkutyákat úgy választják meg, hogy tudják, közöttük is van természetes rangsor. Ezért az öt-hat kutya között mindig akad egy-két kisebb és közepes termetű, s a legerősebb a vezér. Az erősorrend nyilvánvaló, így nem alakul ki rangsorvita.
 |
 |
| Pihenő lovasszán a Törcsvári-hágón |
A birkák télen is a szabadban legelnek |
| (A szerző felvételei) |
Munkánkban sokat segített egy Vaszil nevű pásztor, aki télre sem költözik be a faluba, inkább a maga építette kalyibában él. Az állatait olyan karámban tartja, amelynek falát csak egy sor deszka választja el az ő pihenőhelyétől. Kutyái állandóan szabadon vannak, éjjel-nappal a környéket járják. Ha egyikük veszélyt érez, például észreveszi, hogy farkas közeledik, azonnal jelez, és a többiek társuk segítségére sietnek. Ha jó az idő, Vaszil mindennap kiengedi az állatokat. Kunyhója a déli oldalban, 45 százalékos lejtőn áll, a környékéről gyorsan eltakarodik a hó. A karám mellett, tenyérnyi szántóján árpát termel, ezzel táplálja kocsi elé fogható lovát. A szénát is a lóval gyűjti össze, vesszőből font, boronaszerű alkalmatosságot köt utána, arra pakolja a kis kazlakba gyűjtött nyári szénát. A felesége egy-két hetente meglátogatja, vagy a fiai hoznak neki kenyeret, sót és más szükséges dolgokat. Vaszil egész évben egyedül él, nyugodtan és szépen. Boldog ember, mint Fekete István Matulája. Mi a legfontosabb számára a világon? „Bicska, madzag, pipadohány...” A betegséget, a stresszt nem ismeri, de a farkast, a luput igen. Többször volt dolga vele, mint a vadbiológusoknak.
Farkasérzék
 Kristóf programjának az a célja, hogy egy 50 x 50 kilométeres mintaterületen felmérjék a kárpáti farkasállományt, s ebből az egész népességre vonatkozó becslést tegyenek. Távérzékeléssel és nyomolvasással próbálják felderíteni az állatok viselkedését, napi és évi mozgását. A kárpáti farkasokat évszázadok óta űzik és vadásszák, ezért a génjeikben hordozzák az óvatosságot. Testi adottságaik felülmúlják a kutyákéit. A brassói állatkertben végzett megfigyelések szerint könnyedén átugranak olyan akadályokon, amelyeken egyetlen kutya sem lenne képes átjutni. Nyomaik nagyon hasonlítanak a kutyákéihoz, de oválisabbak. Ha télen fenn a Kárpátokban efféle nyomot látunk, az biztosan farkasé, oda kutyák nem merészkednek. Ha valamelyik mégis megtenné, a farkasok nyomban széttépnék. Vaszil barátunknak több kutyája is így végezte.
A kárpáti farkasnak bámulatosan jó a szaglása és a hallása. Az erdőben dolgozó favágók nyomait bátran keresztezi, még az ételmaradékaikat is elfogyasztja, de ha idegen téved arra, megérzi a szagát, és elkerüli. Zajzonban és Négyfaluban a vadászok egész birkákat tettek ki csalétkül, és egymást naponta váltva várták a farkasokat. Egy hét után feladták a hiábavaló várakozást, és hazamentek. Másnap a farkasok a közeli tanyán élő fegyvertelen pásztor szeme láttára falták fel az ott hagyott csalétket. Hasonló eseteket tucatszám hallani a környéken.
Télen, amikor a háziállatokat a karámba vagy az istállóba zárják, a farkasok az erdő vadjait, a szarvasokat, az őzeket, a vaddisznókat követik, vagy a falu szélén lesnek az elkóborló kutyákra.
Farkasfogás
Egy farkas befogása nem mindennapos esemény. A csapdát naponta kell ellenőrizni, mert a cél nem az állat elpusztítása, hanem az, hogy épségben befogjuk. Ha sikerül befogni egy állatot, megvizsgáljuk, felvesszük a legfontosabb méreteit, rádióadót szerelünk rá, aztán késedelem nélkül továbbengedjük. Csupán a tíz-tizenöt csapda napi ellenőrzése rengeteg időbe és pénzbe kerül. Sokszor hetekig eredménytelenül telnek a napok. Amikor végre valamelyik munkatársunk jelenti, hogy a csapda fogott egy farkast, a csapat várakozó tagjai gyorsan hozzákezdenek a felkészüléshez. Bódító lövedék, kesztyűk, mérleg, háló, hőmérő, műkönny, parazitagyűjtő felszerelés, filmfelvevők és fényképezőgépek kerülnek a terepjáróra vagy a motoros szánra, és indulunk a megadott helyre. A csapdát figyelő személynek tilos egyedül akcióba kezdenie, az túlságosan kockázatos lenne.
 A kertek alatt járó farkas nyomai Dézsán
A sűrűben megbújó, félelemtől elborult agyú farkas nagyon veszélyes. A Kanadában készített, tudományos célra szolgáló csapdát az állat épségének védelmében nem kötik ki, csupán vasmacska és fékezőlánc van rajta, amely addig fárasztja a farkast, míg valahol egy gyökérben, ágban vagy fában el nem akad. Ez megtörténhet a csapdába eséstől néhány méternyire, de jó néhány kilométerre is, mint ahogy az általam látott esetben történt. Kristóffal az élen hegyen-völgyön, úttalan utakon loholtunk, s alaposan kifulladva értünk az állat közelébe. Néma csendben haladtunk, s ha az élen haladók felemelt kézzel megálljt parancsoltak, mindannyian sóbálvánnyá meredtünk. Az óvatosságra a farkas érdekében van szükség, mert ha megsérül, az egész akció értelmetlen. A hirtelen mozdulatokat kerülve közelítettük meg, aztán hátrább maradva figyeltük, amint Kristóf, fúvócsővel a kezében, lassan közelebb megy, és közvetlen közelről egy erőteljes fújással az állat farába lövi az altató kapszulát. A farkas néhány perc alatt mozgásképtelenné vált. Ekkor odalépett a „szemész”, és gyors mozdulatokkal műkönnyet cseppentett a nyitott szemmel alvó állat szemébe, nehogy kiszáradjon. Ezután bekötötte egy kendővel, mert a farkas mozdulni ugyan nem tud, de mindent lát és hall. Gyorsan eltávolítottuk a csapdát, és megvizsgáltuk az állat lábát. Szerencsére egyik sem tört el, csupán a körmein és ujjain látszott meg a csapda nyoma. Méretfelvétel, parazitagyűjtés, a rádiós nyakörv rögzítése, aztán az ellenanyag beadása következett. A mozdulatlan farkast lefektettük a hóra, eltávolítottuk a szeméről a kendőt, és óvatosan visszavonultunk. A farkas, mintha csak mély álmából ébredne, megmozdult, és kissé bizonytalan léptekkel elporoszkált.
Valószínűleg őt sem látjuk többé, de a jelei elárulják, merre jár. Legalább addig, míg egy „eltévedt” golyó ki nem oltja az életét.
Bécsy László |
A FARKAS
Barát vagy ellenség?
 Egyesek tisztelik, mások ki nem állhatják, kígyót-békát kiáltanak rá. Egyfelôl negatív mesehôs és emberevônek vélt szörnyeteg, másfelôl csak a fennmaradása érdekében zsákmányoló csúcsragadozó. Nem nehéz kitalálni: a farkasról, kutyáink feltételezett ôsérôl van szó!
Hol és mikor lett a farkasból kutya? Nem könnyû a kérdésre válaszolni. Vannak elméletek, feltételezések, ám megcáfolhatatlan adatokkal és tényekkel senki sem szolgálhat. Nem elképzelhetetlen, hogy hatalmas elterjedési területén különbözô idôpontokban indult meg a farkas (Canis lupus) domesztikációja. Az elsô kutyák kialakulása mintegy l2000–l5000 esztendôre tehetô, ám éppen mostanában kerültek elô igencsak elgondolkodtató, ennél jóval régebbi kutyamaradványok. Annyi azonban biztosnak tûnik, hogy megelôzve a juhot és a kecskét, a kutya a legrégebben vált háziállattá. ôsi társunk feltételezett háziasításáról oldalakat, sôt mi több, könyveket lehetne írni, ám mi most kanyarodjunk vissza az ôshöz: a farkashoz!
Farkas feketében
A farkas Eurázsia nagy részén, valamint Észak-Amerikában honos. Leginkább a háborítatlan területeket kedveli: a zárt erdôkben, ligetes-erdôs sztyeppéken és prériken, olykor félsivatagokban érzi otthon magát. Élôhelyein természetesen számos, különbözô színû és méretû alfaja alakult ki (a mesékben oly sokat emlegetett fekete farkas valójában nem túl gyakori). E változatos fizimiskájú fajjal még a rendszertanosok sem tudnak igazán mit kezdeni: egyesek úgy vélik, több tucat, míg mások szerint „mindössze” 16 alfaja él Földünkön. (Érdemes megemlíteni, hogy csak Észak-Amerikában l961-ben még 24 alfaját tartották nyilván!) Sajnos az elmúlt száz évben több, fôleg amerikai alfaját kiirtották.
Ma a legnagyobb testû farkasok az északi fehér farkasok, melyek Amerika és Ázsia északi régióiban, illetve néhány szigeten, közöttük Grönlandon fordulnak elô. Súlyuk nagy ritkán a hetven kilogrammot is meghaladja! A legkisebb farkas ugyanakkor a sakálnál alig nagyobb arab farkas, amely mintegy húsz kilogrammos súlyt ér el, s színe környezetének megfelelôen homokvörös. Szintén kis testû az indiai farkas, amely néhány állatkertben is látható. A hazánkban is elôforduló, jellegzetesen ordas színû európai farkas testsúlya valahol a kettô között van. Alfaján belül is igen változatos küllemû a timberfarkas: akár egy falkán belül is elôfordulnak különbözô színû – koromfekete, szürke és krémszínû – egyedek.
 Csúcs egy ragadozó!
A farkas vérbeli ragadozó. Szinte mindent legyûr: megeszi a bölényt, jávorszarvast, vapitit, gímet, ôzet, muflont – egyszóval bármit, amit el tud ejteni. Ha a kényszer ráviszi, jó étvággyal bekebelez kisebb rágcsálókat, madarakat is. Sôt, olykor még növényeket is fogyaszt, különösen kedveli például a fekete áfonyát. Vadászati módszere igencsak sokféle. A rágcsálókat egyszerûen összeroppantja, a kisebb csülkösvadnak átharapja a torkát, a nagyobb állatot pedig – olykor váltott falkatársakkal – addig ûzi, amíg az „végkimerülve” meg nem áll; ekkor a falka ráront és leteperi.
Ordasunk még ezeken kívül is számos vadászati módszert ismer. Azért kellett így „megokosodnia” ôkelmének, mert élôhelyén sokkal kisebb a vadbôség, mint például Afrikában, ahol a hiénakutyák falkája kedvére válogathat a patások hatalmas csordáiból. Persze a farkasok sem szeretnek fölöslegesen futkosni, ezért ha tehetik, a könnyen utolérhetô, jobbára beteg, sérült, legyengült préda után erednek. Szelektáló szerepük már csak ezért is vitathatatlan.
Európában mégsem mindenütt örülnek a farkasok jelenlétének, féltik tôlük a vadállományt. Az ugyan kétségkívül igaz, hogy nem térnek át a vegetáriánus kosztra, s az is tagadhatatlan, hogy a túlszaporodott csülkösvadnak éppúgy nem tudnak ellenállni, mint ahogyan a legelôre kicsapott háziállatoknak sem. Ám a farkas sokkal különb, mint a híre: komoly veszélyt legfeljebb a tájidegen és az ôshonos növényzetet károsító muflonra nézve jelent. Ami pedig a birkanyájat illeti, annak védelmére már sok száz évvel ezelôtt feltalálták a komondort!
 Felfalka
A farkasfalka alapja a családi közösség, ahol a vezérpár mellett (ôk szaporodnak) idôsebb testvérek, sôt, nagybácsik és nagynénik is foglalatoskodnak. A viszonylag kevés egyedbôl álló „családi vállalkozások” keményebb teleken, vagy ha élôhelyükön sok nagy testû, nehezen legyûrhetô állat él, össze is fognak. Ha jávorszarvas- vagy bölényvacsorát néznek ki, akkor a falka mérete meghaladhatja a húsz fôt is. Ugyanakkor nem csak falkában vadásznak: megesik, hogy a farkas magányosan egerészik.
A kölykök olykor már tíz hónaposan is kiválnak a falkából, ám többnyire csak kétévesen teszik meg ezt. Elôbb szüleik területén vadászgatnak, majd mind távolabbi területeket járnak be. E távollét után, immáron megedzôdve, önállósodva ismét visszatérnek az eredeti falkához, hogy kisebb testvéreiket segítsenek felnevelni. Késôbb persze ôk is szeretnének családot alapítani, ezért búcsút mondanak szülôfalkájuknak, és hosszú vándorútra kelnek. Olykor több ezer kilométert is megtesznek, árkon-bokron, hegyeken és aszfaltutakon át. Ha szerencséjük van, és nem állította meg ôket egy autó, puskagolyó vagy idegen falkatagok állkapcsa, akkor egy alkalmasnak ítélt területen párt keresnek maguknak, és családi falkát alapítanak.
A farkasok párosodási idôszaka a télvégi hónapokra esik, így az alig több, mint két hónapig tartó vemhességi idô után kora tavasszal látnak napvilágot a csöppségek, jobbára 5–6 apróság. Ettôl kezdve a szuka csak a gyermekeinek él. A kan és az idôsebb falkatagok vadásznak, ôk látják el táplálékkal a szukát és a gyorsan növô kölyköket.
 Piroska, az ártó szellem
A régmúlt idôkben a farkast nem tartották ellenségnek. Nem hordtak össze róla tücsköt-bogarat, nem próbálták ázsióját porig rombolni. Olykor még istenként, szentként is tisztelték. A legenda szerint Dzsingisz kán, a nagy mongol hódító egy farkastól származik, s egyes észak-amerikai indián törzsek is az ordastól származtatják magukat. Romulust és Remust, Róma alapítóit a legenda szerint farkas nevelte fel, Görögországban pedig a férfiasság szimbólumaként emlegették: Aphroditét, a szépség és a szerelem istennôjét sokszor egy nagy farkas társaságában ábrázolták.
A sötét középkorban aztán megváltozott a kép. A farkas szinte jelképpé vált, de nem pozitív jelképpé: a gonoszság, félelmetesség, kegyetlenség szimbólumává. Megjelent a farkassá változó ember („Farkasember”) azóta is ismert figurája, s a rémtörténetek szájról szájra jártak. Az ordasok ellen szabályos irtóhadjáratokat rendeztek; Angliából ki is pusztították az ott élô alfajt.
A legtöbbet azonban talán a gyermekmesék ártottak a farkasoknak: szinte valamennyiben ártó, vérengzô fenevadként mutatják be ôket. A kisgyermekek a legfogékonyabb korukban hallják ezeket a történetek, s az rögzül bennük, hogy a farkas félelmetes, irtandó féreg. Ha közvetve is, de a Piroska és a farkas címû klasszikus többet ártott szegény ordasunknak, mint ezernyi puska.
 Jöttek, láttak – de nem gyôztek
Néhány esztendeje Gemencen megjelent néhány farkas. Sok ôzet kiirtottak, ezért a vadászok kilövési engedélyért folyamodtak a természetvédelmi hatóságokhoz. Nem kapták meg. A farkasok még garázdálkodtak egy ideig, aztán egyik napról a másikra eltûntek...
Ma Magyarországon nagyon kevés farkas él. Igazából azt sem tudjuk, mennyi. Az Északi-középhegységben talán kialakult egy aprócska szaporodási közösségük, olykor pedig váltóvadként kerül át hozzánk néhány egyed, fôleg Romániában és Szlovákiából. A vadászok félnek a farkasok visszatérésétôl, teljesen érthetôen féltik tôlük a vadállományt. Ám a környezô országokban is jól megfér egymással a farkas és a vad. Magyarországon évente még mindig hatvanezer(!) szerencsétlen kóbor kutyát lônek le vadászaink. Sajnos, ha nem is önszántukból, de ôk is az erdôkben vadásznak.
Mivel a farkas nem tûri meg területén „elkorcsosult leszármazottait”, egy kisebb falka sok-sok elvadult kóbor kutya területét veszi át. Tehát a vadállomány minden bizonnyal nem csökken a farkas jelenlétével, csak éppen a kutya helyett a farkas zsákmányol. Érdemes a farkast békén hagyni, s nem csak azért, mert természetvédelem alatt áll. Aki már hallott éjszakai farkasüvöltést, aki már nézett a farkas szemébe, figyelte – akár csak állatkertben is – a falka viselkedését, az egyetért velem… |
|
A farkas (Canis lupus) helye az Északi-középhegység élővilágában
(Gosztola Edit, 2001)
A farkas (Canis lupus) a gerincesek törzsébe (Vertebrata) az emlősök osztályába (Mammalia), a ragadozók rendjébe (Carnivora) azon belül is a kutyafélék családjába (Canidae) tartozik. Jelenleg kb. 15 alfaját tartjuk számon, ebből ötöt Észak-Amerikában, a többit az Eurázsiai kontinensen. Több alfaja már kipusztult.
Megjelenése a német juhászkutyáéhoz hasonló, de a mellkasa nem olyan erőteljes, a nyaka vastagabb, a feje szélesebb, robosztusabb, a fülei elállóak. Szemei ferdén ülnek, a pupilla kerekded. Farka lelógó, hosszúszőrű. A testszőrzetben mindig találni a fedőszőr mellett gyapjúszőröket. A bunda színezete, a szőrszálak hossza, és sűrűsége függ a környezettől, kortól, ivartól, alfajtól. Mellső lábán öt, a hátsón 4 ujja van, lábnyoma valamivel keskenyebb és hosszabb, mint a kutyáké, átlagosan 7-8x12-13 cm. Koponya alapján is elkülöníthető a két faj.* Testhossza 100-160 cm, farka 30-50 cm hosszú, marmagassága 50-100 cm, testtömege 15-80 kg. Az egyedek mérete és színe nagyon változatos, az alfajok elkülönítésében fontos. Előfordul a fekete szín a déli populációkban, a sarkvidéki területeken fehérek, de a szürkésbarna árnyalatok a leggyakoribbak, és akadhatnak vegyes színezetű falkák is. Méretben a két végletet a 70 kg-ot is elérő sarki farkas (Canis lupus occidentalis –vagy más forrás szerint Canis lupus arctus) és a 15-20 kg tömegű arab farkas jelenti. Nálunk a középértéket mutató, barnás-szürkés példányok élnek.
Vemhességi ideje 61-63 nap. Mivel a Kárpát-medencében élő farkasoknál a párzási időszak(koslatás) decembertől márciusig tart, az utódok általában március-május táján jönnek a világra. A kölykök száma egy alomban általában 4-6. A nőstény 7-9 hétig szoptatja a kölyköket, amelyek aztán 1-3 éves korukban válnak ivaréretté.
A farkasok falkákba szerveződnek. Ezek általában 5-8 egyedből állnak, előfordulhatnak azonban ennél jóval nagyobb egyedszámúak is. A falkán belül szigorú hierarchikus rendszer uralkodik. Az egyedeknek a rangsorban elfoglalt helyük határozza meg, hogy a zsákmányból mennyit fogyaszthatnak el, és csak a rangsor élén álló egyedek párosodnak. Ragadozó állatok, étlapjukon a kisemlősöktől kezdve sokféle zsákmányállat szerepel. Falkában nagyobb patások elejtésére is vállalkoznak, amire magányosan nem lennének képesek.
Elterjedési területe egykor igen hatalmas, összefüggő terület volt a Nagy-Brittanniától kezdve végig az európai kontinensen, illetve Ázsián át Japánig, valamint Észak-Amerikában Alaszkától egészen Mexikóig. Mára egymástól elkülönült apró, szigetszerű foltokká zsugorodott az állomány, a legtöbb országból teljesen eltűnt, s ahol maradt, ott megritkult.** Magyarországon hivatalosan kihalt fajnak tekintették, de most az Északi-középhegységben él egy kisebb populáció, ami a határainktól északra elhelyezkedő populáció peremének tekinthető. Állományát Európában dél felé az aranysakál váltja fel
Az Aggteleki Karszton a 60-as, a Zempléni-hegységben a 70-es években jelent meg, a 80-as évek második felében érte el az állomány területi és számbeli csúcsát, majd a 90-es évek első felében jelentősen visszaesett az észlelések száma mindkét területen. Az évtized második felében újra növekedést mutatott. Ezenkívül Bács-Kiskun megyében fordult elő az 50-es 60-as években, valamint 1988-92 és 1995-ben. 1991 nyarán Kunfehértó mellett találtak egy kotorékot, két kölyökkel.***
A hazánkban élő példányok az északabbra elhelyezkedő nagyobb populációból települhettek át. A farkas-észlelések jelentős része az állatok kilövésével járt együtt. Hazánkban a faj 1993 óta védelem alatt áll, így frissebb legális kilövési adatok nincsenek. Állományuk jelenleg szépen gyarapodik, de mégsem olyan gyorsan, mint ahogy –szerintem- a ritkításuk megszűnése után elvárná az ember. Ennek oka lehet az illegális irtásuk, hisz a felbukkanó egyedek mindig nagy port kavarnak fel, és részben a trófea kedvéért, részben a miatt az alaptalan félelem miatt, hogy súlyos károkat okozna a vadállományban, előbb-utóbb puskavégre kerülnek.
Véleményem szerint a farkasnak helye van Magyarország élővilágában, fontos szerepe van a nagyvadak szelektálásában. S mint csúcsragadozó, nem élvezetből öl, csak szükségből, és csak annyit, amennyire feltétlen szüksége van. Nem találtam olyan hiteles adatot, ami szerint a vadon élő farkasok emberre támadtak volna. Az egyik forrásom*** megemlít egy esetet, amikor egy fogságból elszabadult példány több embert megsebesített. A körülmények zavarosak voltak, annyi bizonyos, hogy a farkas az egyik Kunfehértó melletti kotorékból kiásott kölyök volt, kedvezőtlen körülmények között tartották az egyik állatkertben, ami végül az állat szökéséhez vezetett. Felnőtt embert nem támadott meg, áldozatai kizárólag gyerekek, és az őket védő nagyszülők voltak. Szerencsére rajtuk is csak felületes sebeket ejtett. (A forrás emellett azonban veszélyesnek ítéli a kutya-farkas hibrid egyedeket, és lehetségesnek tartja, hogy ez a példány is ilyen származású volt)
A farkas társadalmi megítélése napjainkban is negatív maradt. Ez köszönhető a középkorban kialakult tévhiteknek (a farkas képében jelenik meg a gonosz), melyek kialakulásának feltételezhető oka –célja- a totemista vallások maradványainak felszámolása lehetett, -hisz a természeti népek testvérüknek tekintették, és sok törzs a farkastól származtatta magát. Az ókorban is tisztelet övezte; erre jó példa Romulus és Rémus legendája. A mesékben szintén a negatív figuraként (pl. Piroska és a farkas) szerepel valamint az újabb korszakok szórakoztató műfajaiban a farkasember, vérfarkas alakjában jelenik meg.
Ezek mellett zavaróan sok ellentmondásos tudományos adat jelenik meg velük kapcsolatban, ennek -feltételezésem szerint- az alfajok méret és színváltozatossága, valamint az alkalmazkodóképességük lehetnek az okai (pl. más lehet a viselkedésük egy nagy falka tagjaiként, mint magányosan vagy párban)
A források alapján jómagam nem tudom eldönteni, hogy hazánkban stabil populáció él, vagy csak folyton vándorlásban lévő egyedek nyomait észlelték az arra alkalmas területeken. Egyértelmű, hogy tudományos kutatásuk jelen körülmények között költséges, és valószínűleg eredménytelen is lenne. Mivel azonban sok kérdés megválaszolatlan maradt ezekkel az állatokkal kapcsolatban, és az újabb és újabb emberi tevékenységek károsan hathatnak az állományukra, és más védett fajok állományára, indokoltnak tartom a megfigyelésüket a megfelelő tudással és helyismerettel rendelkező szakemberek részéről. Kár lenne hagyni, hogy mondjuk egy építkezés miatt újra –és lehet, hogy ezúttal véglegesen- eltűnjenek. Mert visszatértük egy egyensúlyozó erő visszatértét is jelenti hazánk erdeibe.
Kék Páfrány
|
[38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
