|
Témaindító hozzászólás
|
2005.10.31. 13:16 - |
| Havas terep. Ezt a széles részt őrzőkként veszik körbe a hóborította fenyőfák, ám nem veszélytelen idejönni... A fél méteres hó alatt ismeretlen veszedelem várja a harcolókat... Ugyanis az egész egy befagyott tavon van. Nem tudni, hogy erősebb a jégpáncél, és hol annyira gyenge, hogy beszakadhasson... |
[11-1]
*Ahogy Shadow ellépett előle, veszített a lendületéből, és fele akkora erővel sem tudott nekimenni, mint ahogy tervezte. De azért agyarai belemélyedtek a hím oldalába, és ha nem tépi ki magát olyan hamar a fogai közül,talán még nagyobb kárt is tudott volna okozni. A vér íze azért így is adrenalinbombaként hatott rá, szíve olyan hevesen vert, hogy érezte a lüktetését a halántékán. Tudta, érezte, hogy a vezér csak most jön rá,innen nincs visszaút, ez a küzdelem valamelyikük számára a végső lesz. Így szinte biztos volt benne, hogy Shadow majd a lehető leggyorsabban szabadulni akar tőle,azt pedig csak a nyakán keresztül tudja elérni, vagyis
a támadást szemből akarja majd intézni... Megpróbált úgy helyezkedni, hogy ne
maradjon sokáik védtelen... Elkezdett Shadow körül körözni, minden mozdulatát figyelve
az ezüstös hátú hímnek. *
|
*A lehetséges támadásra felkészült ugyan, de arra nem, hogy nyaka helyett oldalba kapja.. Annyi ideje azért maradt, hogy ellépjen, így a támadás nem érte akkora erővel. Az oldalát csúnyán felszántotta a betolakodó, de a sérülés sokkal súlyosabb is lehetett volna. Próbált újra szeme kerülni Evillel, és már csak az az egy lehetőség járt a fejében, hogy valahogy a nyakát kell megcéloznia, különben a hatalmas súlyú hím könnyedén felborítja a következő rohamnál, és maga alá temeti.*
|
*Alig választotta el néhány lépés a vezértől, és a külső szemlélődők számára nyilvánvalóvá vált a kettejük közötti méretbeli különbség. Hihetetlenül dús bundája, akár egy oroszlány sörénye, ölelte körbe arcát, és folytatódott mellkasán. Dús, zászlós farka most felemelkedett, jelezvén, hogy dominánsnak tartja magát a területen, és nem tűr ellenvetést. Súlyra is többet nyomott, mint Shadow, széles,izmos mellkasát kidomborítva állt szemben a vezérrel. Füleit előreszegezte, és egy hirtelen ötlettől vezérelve támadást indított az ellensége oldala felé. *
|
A területedről? *kérdezte, és bár belül mélységesen meglepődött a hím szemtelenségén, és merészségén, gondosan ügyelt rá, hogy kívülről ne lehessen észrevenni.* A te területedről? *kérdezte immár vicsorogva. Fejében cikázni kezdtek a gondolatok, lábait erősen megvetette a puha hóban, és egyenesen a másik szemébe nézett* Ez a mi területünk. Te itt csak betolakodó vagy... *morogta* Hord el az irhád, amig még rajtad van... *Látta, hogy a hím nem tréfál, ezért megfeszített izmokkal várta, hogy támadjon...Talán rossz döntés volt, hiszen ha ő indít váratlan támadást, előnyt kovácsolhatott volna ebből a helyzetből...*
|
* A háta mögül fújó szél előnyhöz juttatta. Szélesen elvigyorodott, ahogy az ezüst hím felé próbál botorkálni, miközben az egyre élénkülő szél még több havat hordoz felé. Nagy lendülettel ugrott Shadow elé, és ínyét felvonva vicsorgott rá.* Takarodj a területemről... *szemei eszelősen villogtak, látszott, hogy bármelyik pillanatban a másik torkának ugrik*
|
*Sokáig állta Evil tekintetét, próbálta kifürkészni, hogy mi járhat a fejében. Aztán a felé sodrodó, kavargó hóförgetegtől behunyta szemeit, hátracsapta füleit. De csukott szemmel is tisztán látta maga előtt a parázsló szempárt, ahogy őt figyeli. Belül, a szívében hallotta a hím öblös morgását, amitől felborzolódott a tarkóján a szőr. Tett két lépést a szélben, szándéka ellenére kissé tétován. A szélben kicsit oldalra kellett fordítania a fejét, és alig látta, hová lép*
|
*A szél felüvöltött mögötte, és hatalmas hóförgeteget zúdított Shadow felé. Az ő bundájába is beletúrt jeges ujjaival, de most is, mint mindig, örömmel simult bele a szélbe. Felvillantotta agyarait, és tekintetét belevájta az ezüst hím nyílt, őszinte szemeibe. Gyűlölte őt. Első pillanattól, ahogy átlépte a hegyek határát. Érezte mindenhol a vezér jelenlétét, és az őt körülvevő szirupos jóindulatot. Csak az az egy éltette, hogy most végre leszámolhat vele. Mély morgással adta a másik tudtára, hogy most nem menekülhet az összetűzés elől.*
|
*Egyszercsak feltámadt a szél, és megszállta egy furcsa, félelmetes érzés. Ha lehetséges lenne, valószínűleg libabőrössé is vált volna. Olyan hirtelen szakították ki a boldog emlékei közül, hogy jeges rémület markolta meg szívét. Nem nézett hátra, mégis tudta, ki az. Már hetekkel ezelőtt érezte jöttét az Árnyas Rengetegben, és nem telt el úgy nap, hogy ne gondolt volna rá. Ismerte, pedig sosem látta. Tudta, érezte, eljött az idő, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljanak egymással. Szembe fordul ellenségével, és füleit előre szegezve várta, mi fog történni.*
|
*A fenyőfák közül előlépdelt, akár egy parázsló szemű árnyék. Egy szellem volt ő csupán, melyet egyetlen erő motivált: a hatalomvágy. Havazni kezdett, a szél is feltámadt, elárulván érkezését a falkavezérnek.Testének melege miatt a levegő gőzölgött körülötte, olyan volt, mintha valóban a pokolból lépett volna elő. Pofáján kegyetlen vigyor rajzolódott ki.* Érted jöttem...*suttogta mély, öblös hangján, de ezt a suttogást elnyelte az orkáni erejűvé erősödő szél*
|
*A havas terepen sétálgatott, töprengett élete alakulásáról. A múltból felvetődtek homályos emlékképek az első falkáról, melyben élt. Az anyjáról, akinek dús bundája mindig védelmező, illatos és puha volt. Az első lépéseiről, melyeket apja vigyázó tekintetétől követve tehetett meg. Aztán a változásról, melyet a kétlábon járó démonok hoztak. Egyedül maradt. Majd az új, boldog élet kezdetét elevenítette fel, mikor a fák között az erdőben először megpillantotta Tiát és Shirot. Párja már akkor is a békítő szerepét játszotta, védőszárnyai alá vette őt... Aztán felidéződött benne az a pillanat, mikor falkavezér lett. Milyen ostoba és meggondolatlan is volt előtte! Azt hitte, a vezér dolga csupán annyiból áll, hogy mindenkinek parancsolgasson, és a többiek majd a lábai elé hordozzák a zsákmányt. Majdhogynem fordítva van ez mostanság. Keserűen elmosolyodott, majd tovább baktatott elmélázva. Nemsokára apróságoktól lesz hangos az Odú. Tia és az ő kicsinyei fognak megszületni. Elcsodálkozott az idő gyors múlásán. Annyira eltöprengett, hogy észre sem vette, merre tévedt.*
|
| Havas terep. Ezt a széles részt őrzőkként veszik körbe a hóborította fenyőfák, ám nem veszélytelen idejönni... A fél méteres hó alatt ismeretlen veszedelem várja a harcolókat... Ugyanis az egész egy befagyott tavon van. Nem tudni, hogy erősebb a jégpáncél, és hol annyira gyenge, hogy beszakadhasson... |
[11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
