|
Témaindító hozzászólás
|
2005.11.02. 21:24 - |
Hosszan elterülű dimbes-dombos hely tele lukakkal, mely a Fészkek elemi részét képezi. A hosszú zöld terep ősszel sárgává, majd télen, a hó leestekor hófehérré válik. A domboknak köszönhetően a mozgás, egyik helyről a másikra való menetel fizikailag megterhelőbb hosszabb idő múltán, mint az Erdőben, vagy akár a Hegyekben megtett séták.
|
[196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
-Még hogy nem változott, kedves? Hiszen sokat nőtt, és milyen kecses lett!- *Kerekednek el a hím szemei* -És milyen jól áll a nyári bundája, kedvesem… Persze a csinos pofikája nem változott, inkább csak hangsúlyosabb lett… - *Aztán a testvérre való utalás összezavarja annyira, hogy abbahagyja a nagyfarkasok majmolását*
-Aőő… bátyád?- *Közben a fülét elkapják, és próbálja kiszabadítani azt, valami oly módon, hogy oldalra hajtja fejét és kisebb rántásokkal igyekszik menteni a hallószervét. Eközben akadozva hallatja mondanivalóját* -Jobb, ha tudod, hogy nem félek én senkitől. Lehet, hogy nem tűnök egy nagy, érett, felnőtt farkasnak, de az a ficsúr cseppet sem ijesztett meg, mint ahogy láthattad is. Ha kell, megtanítom rá, hogy ne avatkozzon a dolgunkba…- *aztán még egy rántás, és feladja a reményt, hogy fájdalommentesen ki tudja magát szabadítani.* -Én meg neked örülök nagyon… az igazság az, hogy épp hozzád kerekedtem fel, és tiszta jó, hogy hamar megtaláltalak.- *Aztán visszafordul és képen nyalintja az alatta pihenő nőstényt.* -És… Fred uraság is üdvözletét küldi…-
|
*És igen.. Már hallja is a surrogó hangot, amint a hím végignyargal a fák között. Mikor megpillantja, képtelen tovább várni, széles vigyorral fut ő is a másik elé.*
-Kesshi! Jajj úgy örülök neked! Olyan régen találkoztunk már! És különben is... Hát ki más lenne? Én vagyok, igen...Azért talán ennyit nem változtam mégsem. Nagyon sok dolog történt amióta nem találkoztunk. Anya teljesen el van foglalva a testvéreimmel. És .. és apa is.
*Elszomorodik a hangja, de ez hamar megváltozik, s újra mosolyog. Csacsogás közben kicsit kihúzza magát, hogy ne tűnjön annyira csenevésznek, de ezzel csak azt éri el, hogy még vékonyabbnak látszik, mint amilyen eredetileg. Az ugrásra nem számít, egy pillanat alatt a fűben fekve találja magát. Aztán a hím hirtelen vált. Elkerekedett szemekkel nézi a megváltozott hangvétellel beszélő Kesshit. Fogalma sincs, mi okozza a stílusváltást, csak egyetlen magyarázat jut az eszébe*
-Hát téged meg mi lelt? Csak nem rád ijesztett a múltkor a bátyjám? Nem kell törődni vele, goromba fráter...
*Kacsint Kesshire, és ha még elérhető közelségben maradt a hím, talán a fülébe is sikerül finoman belecsípni. Minden esetre nem próbál meg felállni, sőt, még a hátára is hemperedik, jelezve, hogy benne van a játékban. *
|
~Ahaaa, véégre... itt van!~ *örömében kettőt hármat ugrik is, majd egy közeli pocsolyában nézi meg ábrázatát, melyet elfogadhatónak nyilvánít, s rohamra indul a vékonyka hang irányába. Igazán gyorsan nyargal, hogy még ugyanott elkaphassa a nőstényt, ahonnan neki kiabált.* -Na ki van iiittt? - *Szólal meg hangosan, mikor már közelinek érzi a találkát. A fűszálak csak úgy suhognak, ahogy utat vág magának köztük. Reményei szerint pár pillanat múlva megpillantja az álmaiban is mindig szereplő farkasnőstényt. * -Chie, tényleg te vagy az? Húúha... és ezt most nem a rohanás miatt mondom... te teljesen megnőttél és és... annyira szép vagy... te vagy az egyáltalán? - *Kissé mintha elbizonytalanodna, mert az illat és a hang ugyanaz, de külsőre még szebb látványt nyújt a kisfarkas, mint emlékeiben. Már majdnem felnőtt, kecses, gyönyörű teremtmény áll előtte. Na persze erre számított, sőt tudta, hogy így lesz, csak ő maga is kénytelen belátni, hogy bizony régen találkoztak utoljára.* -Mi van veled? Jaj de régen láttalak... olyan jó, hogy itt vagy... - *Játékosan a másik felé ugrik, amiből persze ha nem vigyáz, leteperés lesz, mint az első találkozásukkor. Bár a hím már idősebb, nem sokkal komolyabb, mikor Chievel találkozik. Na persze nem azért, mert nem veszi komolyan őt, vagy mert nem komolyak a szándékai. És természetesen ennél azért fenőttebb is, mikor például ellenséges személyekkel találkozik, vagy harcolnia kell, de ezzel a kis nősténnyel annyira el tudja engedni magát... S csak néha, ilyenkor döbben rá, hogy hiszen lehet hogy ez nem olyan vonzó, így próbál egy éles váltással érettebben viselkedni. * -Akarom mondani, kedves hölgyem, Ön elbűvölőbb, mint valaha. Kérem, meséljen, hogy van? Mi történt kegyeddel mostanság?
|
*Az elmélyült tanulmányozást egy hangos kiáltás zavarja meg. Összerezzen, majd újra taplra szökken. Fülelni kezd.*
~Egészen biztosan fajtámbéli. És az is biztos, hogy már hallottam a hangját... ~
*Emlékek rohamozzák meg egy idegen hímfarkasról, akivel még télen találkozhatott, és akitől bátyja otrombán elzavarta. Valami furcsán bizsergető érzés lopakodik a szívébe. Alig tudja leplezni izgatottságát. Gyorsan végignyal kettőt a mellső mancsán, megigazgatva loncsos, vedlő bundáját - így mégsem jelenhet meg egy hím előtt-bár az igyekezet szinte teljesen felesleges, ahogy eltűnik a nyelve, máris újra szerte-széjjel állnak azok a makacs szőrszálak. Ugrik egyet a hang irányába, majd mégis úgy dönt, jobb, ha a másikat hívja ide.. Így orrát az égnek emelve vonyít, eképp adja tudtára Kesshinek, hol is található. Fülét hegyezve várja, hol fog felcsendülni a várva várt hang, az ágak zörgése, a fű susogása a hím léptei alatt.*
|
*Bár nem tudta, merre keresse azt a kis nőstényt, aki teljesen beleégette magát elméjébe, talán ösztöneire hallgathat. Útja során az erdőből egy tisztás felé viszik lábai. A mező szélén óvatosan fülel és figyel. Érzi, hogy más területén van, s hogy nincs is egyedül, talán pont ezért nem is meri elengedni vágyait teljesen. Figyeli, ahogy egy csapat madár reppen fel, majd hangos lármát csapnak, ami kissé bántja füleit. Kisvártatva egy furcsa kis fickót lát maga felé szaladni, vörös kabátban. Mintha rokon lenne, talán nem ártalmas. Ezen felbátorodva oda is szól neki* -Elnézést, kedves sógor, nem látott itt egy gyönyörű hölgyet? - *Amaz kissé türelmetlenül szól vissza* -Khéhem uham, én nem éhek rhá efféhe cshevehészéshe. Az én dhága Rhozáliám máh nhagyhon váh. - *S már el is robog Kesshi mellett ez a furcsa törpefarkas. Úgy dönt, válaszolnia sem kell, mert biztos nincs ideje meghallgatnia őt a vörösnek. Így tovább keres. Valami furcsán csodás illat viszont megcsapja az orrát.* -Igen, igen, már jó helyen járok… biztos hogy Ő is itt van a közelben… Őt érzem, ehhez kétség sem fér, de vajon hol van most? - *Kérdezi magától, s hogy a választ is megkapja, kiált egy nagyot* -HoooolvaaagyChieee?-
|
*Hirtelen madarak röppennek fel a bokrok közül, idegesen csattogtatva csőrüket és fülsértő rikoltozással adják a világ tudtára: valami fontos történik. Felpattan, fülei radarként hol előre merednek, hol hátrafelé lapulnak, hogy minden irányból befoghassák a hangokat. Beleszimatol a szélbe, milliónyi szag tódul érzékeny receptoraiba, hogy az agya egy villanásnyi idő alatt feldolgozza ezt a rengeteg információt. Megkönnyebbülten felsóhajt*
-Csak egy róka... csak egy róka jár erre.
*Ami neki egy semleges hír, az persze a madarakra nézve halálos fenyegetés. Vijjogva, sivítva próbálják elűzni a betolakodót. Bár még nincsenek fészkeik, de hamarosan a fiókáikra kell majd vigyázniuk. Megnyugodva végigterül az előbbi helyén, s a hempergés közepette egy kis szőrcsomó hullik ki bundájából, melybe belekapva a szél messzire röpíti. Elkezdődött a vedlés időszaka. Téli bundája nélkül és a koplalás miatt most még vékonyabbnak, kisebbnek... már-már csenevésznek tűnik. Egyedül nagy, kerekded tappancsai jelszik, már nem kölyök nőstény, bár születése óta ez az első tavasz, amit végre teljes pompájában fel tud fedezni. Lustán szemlélni kezdi az éledő környezetét: ahogy a madarak lassan megnyugszanak, és leszállnak a rétet szegélyező fák ágaira, a nyulakat, akik fülüket hegyezve előmerészkednek üregeikből, és a kirajzó aprók világát... tücskök ugrálnak a fűben, pillangók ezer színű szárnyaikat bontogatva keresik a nyíló virágokat. Teljesen lenyűgözi a rét a maga nyüzsgő, dongó világával. Itt sosincs csend.*
|
*Megáll a mező szélén, és hunyorogva szemléli a felkelő nap fényében fürdő tájat. A szél pont jó irányból, szemből suttogja, hogy ezúttal nincs veszély, szabad a kijárás a nyílt terepre. Önfeledten, szinte ujjongva indul, izmos hátsó lábaival rugaszkodik el a talajtól és röpíti ki magát a rétre. A hosszú, zsenge tavaszi fűszálak csiklandozzák a hasát, a harmat pedig össze is vizezi, de egy cseppet se bánja. Futtában az oldalára vágódik, végighempereg a puha zöld szőnyegen, hangosan prüszköl az illatáradattól. Rózsaszín nyelve kikandikál szájából a nagy lihegésre, miközben önfeledten vigyorog. Olyan régen járt már erre.*
~Vajon a többiek merre kódorognak? ~
*Kérdezi félhangosan, de aztán tovább folytatja egyszemélyes játékát. Pördül egyet, még több fűszálat lelapítva, aztán elnyúlik az oldalán, és mélyeket szippant a friss, csípős hajnali levegőből* |
*Kis vigyorral a képén figyeli a kölykök szerencsétlenkedését,amikor a szél a nőstényfarkas ellen fordul,és felé sodorja Shina szagát.Azonnal talpra szökken,tarkóján felborzolt szőrrel mered el Shina irányába,aki épp akkor veti rá magát egy pocokra.Orcátlan tolvajok!Kivicsorítja fogait és hangos üvöltéssel,acsarogva kezd el Shina felé száguldani,fogait csattogtatja.Ez tán elegendő ahoz,hogy Shina lóhalálában távozzon.Ha ez így történt Lucifer megáll fél úton,morogva néz utánna,majd visszaüget az esetlegesen megszeppent kölykökhöz.Felkapja a nyulat a földről,majd elindul vele.*
- Gyerünk az odúba.Elegem van a betolakodókból mára.
*Morran hátra a két tacskónak és egy könnyed ügetésbe fog,bizony a csöppségeknek így nehéz lesz tartania a lépést vele,de ez őt hol zavarja?Menet közben mindenre nagyon figyel,de talán végre eljuthatnak az odúig további bonyodalmak nélkül.*
|
*Amilyen gyorsan csak betoppant,olyan gyorsan is próbált távozni.Mikor látta,hogy Lucifer megfogja a nyulat kicsitt gyorsabb iramra váltott.Mikor végre elérte a mező és a fészkek közti részt,és a kedvenc helyéhez ért,a pockok birodalmába^^ ..... * ~Végre egy kis étel...~ *Gondolja mohón,és mivel a mező szorosan kapcsolódik a fészkekhez,hát elég nehéz döntés most éppen hol áll.Kicsit lehasal,majd hátsó lábairol elrugaszkodva kilöki magát,és egy picike pocok a szájában marad.Shina lassú,kecses ügetésben indul tovább,közben eszegeti a szájában lévő ebédjét.És ha senki nem zavarja meg ebben,eléri a fészkek nagy üregeit is.....*
|
KM:*Hirtelen éri Lucifer támadása,így menekülésre még ideje sincs.Ugyan próbál kiszabadulni a gyilkos agyarak közül,de nincs sok esélye,mivel a hím egyik hátsó lábát és a bal mellsőt is sikeresen eltörte.Mikor már a légcsövét is megroppantják,kissé eszméletlen állapotba kerül,alig érzékeli ami körülötte történik.Nehezen,de még mindig szuszog.Az igazi kínzás viszont még csak most kezdődik.Lucifer jóvoltából a földön landol és Szofi kezdi el kezelésbe venni,nem sok sikerrel.Árnyék valamivel ügyesebben próbálkozik,de még mindig nem az igazi :P.Viszont mikor együttes erővel huzigálják a nyulat Árnyéknak sikerül egy kis falatot kitépnie a nyusziból.Mikor Árnyék újra nekirugaszkodik a nyakának,a nyúl szuszogása abbamarad és megtépázva távozik az elők soraiból.Jó étvágyat! :P*
|
*Kitörő örömmel fogadja bátyóját.Ugrál,fel alá rohangál,de kicsit meg is döbben,amikor kiderül,hogy nekik kell elvégezni a piszkos munkát.Idegesen nyaldossa a száját.Árnyék kapitány nem riad vissza egy ilyen kis nyuszitól!Kivillogtatja félelmetesen kicsi agyarait és nekiesik a nyúl fülének,épp akkor,amikor Szofi a farkának,de ahogy látja ez sincs nagy hatással,mivel valószínűleg csak elkezd rúgkapálni a nyúl.Hát akkor ráharap a lábára,szegénynek pont az egyik törött végtagjára.Rágcsálja,rágcsálja,aztán látja,hogy Szofi elkapja a nyúl nyakát.Ő a másik oldalról ragadja meg a bőrt és az ellenkező irányba kezdi el húzni.nekifeszül és kidagad minden plöttyedt izma,kis morgás kíséretében cibálja a nyulat csakazértis az ő térfele felé,ám akkor a bőrdarab amit megfogott a szájában marad,ő pedig hátragurul.A fenekére érkezik.Megrázza fejét,majd kiköpi a bőrdarabot - az nem finom,több rajta a szőr,mint a hús -,majd megint nekiugrik a nyúl nyakának.Fogacskáit egyre beljebb próbálja mélyeszteni,tappancsaival is nyomogatja és csak cibálja,morog,mint egy kis méregzsák.*
|
*Kíváncsian figyel. Vajon miért nem növeszt végre szárnyakat a nyuszi? Nem érti... De ahogy látja, tesója hamar elkapta így is, és most feléjük közeleg. Níárát csurgatva ugrik Luciferhez, majd a nyulhoz. *A nyakát? Minek? Anélkül nem ehetjük meg? * Kérdezi, mintha ő mindent jobban tudna. ^^ Aztán vállat von. Alaposan megnézi a zsákmányt. Hol is a nyaka? Tétován harapdálja először a lábat. De a nyúl még mindig lélegzik. Nem talált... Akkor az a kis szörcsomó a végénél? Ez sem jó... Nah, akkor megpróbálja a fej alatt. Óvatosan ráharap, és elkezdi marcangolni, vagyis húzni Lucifer felé. De mivel csak a bőrt fogta meg, nagyon ez sem segít a dolgon. Aztán kétségbeesetten huppan le a fenekére.* Bátyus, ez nehéz! Azt hittem a számba fog repülni, de ehelyett még ilyen nehéz feladatot kell csinálni? * Kezd el nyafogni, és lihegve figyeli Árnyék próbálkozását. Ha neki sikerül azonnal felpattan, és ő is falatozni kezdi, mintha az ő érdeme is lenne. ^^*
|
*Csak kúszik lassan,minden idegszálával a nyúlra figyel.Ezüst színű bundájával teljesen beleolvad a környezetébe,s még a szél is őket segíti,pompás.De akkor megcsapja az orrát Shina bűze.Felvonja ínyét és már majdnem felfedi ittlétét első mérgéből kiindulva,de akkor megint eszébejut a zsákmány és lenyeli ezt a keserű kapszulát.A szagokból ítélve úgyis távozóban van,de a nyúl már biztosan gyanakodni fog,ezért kaméleon képességének segítségével mostmár ténylegesen és teljesen láthatatlanná válik.Helyezkedik egy kicsit,majd hirtelen kilő az állat felé.A szegény pára ugyan érezheti Lucifer szagát,vagy hallhatja a közeledtét,de mivel nem látja őt,ezért nyilván könnyű dolga van a tapasztalt vadásznak.Ráadásul most gyorsasága is segítheti.Ha sikerül megkaparintani a zsákmányt,akár üldözés után,akár azonnal,nos egyből elkapja a hátsó lábát és keményen ráharap,hogy csakúgy reccsenjen.Ha eltörte az egyik lábát,akkor szépen eltöri a bal mellsőt és azt is szilánkosra harapja,majd a nyúl nyakát a pofájába veszi és erősen rászorít,hogy elnyomja a légcsövét és ezzel elkábítsa egy kicsit.Ha alábbhagy a szerencsétlen rúgkapálása akkor felemeli,de a szorításon csak egy kicsit enged,épp annyit,hogy erőlködve bár,de levegőhöz jusson az állat.Ha Shina netán még itt lenne akkor most ismét a normális szőrszínét veszi fel és figyelmeztető morgást küld felé,majd sarkon fordul és odasétál a két kölyökhöz.Ledobja eléjük a nyuszikát és leül.* - Na.Ha vacsorát akartok akkor dolgozzatok meg érte.Elég erős már a pofátok,harapjátok el ti a nyakát. *Azzal lenyalja a vért szájáról és némán figyel.*
|
*Mikor erre a részre érkezik begyorsít,hiszen ez falkaterület,és útál itt lenniu.* ~sajnos ez az egyetlen út,amin "haza" érhetek..~ *Viszont mikor a távolból észrevesz egy nyulat lefékez,a földre lapul,de hirtelen más fgarkasok szagát viszi felé a szél.* ~Lucifer és a két kölyök,akikkel a tónál találkoztam...jobb lesz,ha minnél hamarabb átérek a területen...mielőtt úgy járok mint Shan vagy a fekete nőstény...~ *Kúszásban indul el,hogy a legkevesebb feltünést keltse.De a szél ellene dolgozik.Érzi,hogy egy enyhe szellő a háta mögül fúj,ezért felpattan,és lassú futásnak ered.Bár még ígyis messze van tőlük,és nembiztos,hogy észrevették......de a fészkek még messze van,hiszen ahoz hosszábba kell átfutni a mezőt,és gyorsaban sem futhat,mert azzal zajt csapna.* ~Ha elijesztem azt a nyulat,tuti,hogy nyakonharapna...~ *Csak abban reménykedik,hogy senkinek ne tűnjön föl ittléte.*
|
KM:Mit sem tud a bokorban rejtőző kölykökről és a mögötte somfordáló Luciferről.Megpillant egy hatalmas összefagyott fűcsomót,mely olyan nagy,hogy a hó csak félig fedte be.Gyorsan ráveti magát és mit sem törődik a körölötte történő dolgokkal,ő most csak a fűcsomóval van elfoglalva.Fülei ugyan hallanak kisebb neszezést,de nem gondolná,hogy a hangok egy farkastól származnak,így tovább eszeget.
|
*Nagy vidáman baktat,amikor valami egyszercsak orvil fejbecsapja és ő elesik.Fogait villogtatva pattan fel,hogy megnézze ki volt ez a galád,és bizony farkasszemet nézhet Lucifer hátsó lábával,ami merev,mint a kő.Árnyék ugyanis ügyesen belement bátyjába amikor az megtorpant.És akkor egyszercsak Szofi fejét a hóba nyomja.Már épp kinevetné,de akkor ő is erre a sorsra jut.Prüszkölve,tüsszögve,köpködve emeli ki a fejét és fintorog,majd kisvártatva egy bokor mögött találja magát,fejében az üzenettel.Egyből rájön,hogy most biztosan a nyúl van a dologban,ezért meglapul és izmait megfeszítve figyel ő is.Addig addig feszít,feszít,mígnem kis pukkanás kíséretében valami szörnyű gáz hagyja el hátsó fertáját.Az ő orrát korántsem bántja annyira,mint majd Szofiét fogja.Ő most a nyulat és bátyóját figyeli profin,hogy mikor kell majd megmenteni Lucifert a biztos végtől.*
|
*Vidáman üget Lucifer oldalán. Éppen szólna, hogy mikor ugrik már a szájukba a finom husi, mikor szájában érzi a friss hótakaró ízét. Prüszkölve törli le mancsáról a jeget, de ekkor már egy bokorba tolják. ~Lapulni és figyelni? Azt hogy is kell?~ Kérdi ő is képességével bátyját, noha azt hiszi, hogy ezt csak magától kérdezte. Majd unottan lehuppan a bokor mögé, és kíváncsian figyel. Pár perc múlva meg is pillantja a kis jószágot. Éppen megszólalna, de ekkor eszébe ötlik a parancs.*~ Csöndben lapulni és figyelni!~* Tőle sem megszokott, hogy valamire emlékszik. ^^ ~Hmm, már csak meg kell várnunk, amíg fincsi husivá változzon, és a szánkba repüljön! Micsoda finom falat!~* Örvendezett tehát magában. Már látta is maga előtt, ahogy a nyuszi szárnyakat növeszt és felé kezd el repdesni. Izgatottan csóválta farkincáját. De miért lapul Lucifer? Nem várja meg, amíg a szájába rebben? ~Biztosan csak siettetni akarja!~ Jutott eszébe, és immáron türelmesebben figyelt.*
|
*Elsőként érkezik.Lassan oson nesztelen léptekkel,folyton a levegőbe szimatolva.Hirtelen azonban megtorpan,egész testében megmerevedik és szimatolni kezd.Igen,ez egyértelműen nyúlszag.Végignyal pofáján és körülkémlel.Hátranéz a kölykökre,és amelyik szólni próbálna,annak a fejét belenyomja a hóba mancsával,mielőtt még nyikkanhatna is.Azután mancsaival a két szőrgolyót egy bokor mögé lökdösi és csak gondolatban üzen nekik,nehogy elriassza a zsákmányt,aki nem is olyan messze tőlük ugrabugrál,csak éppen háttal a farkasoknak.~Maradjatok csöndben,lapuljatok és csak figyeljetek~Szól Árnyéknak és Szofinak néma szó képességével,majd lelapul a hóba és óvatosan sompolyog közelebb.Ezüst bundája tökéletesen álcázza őt,s miközben egyre csak közeledik nesztelenül árgus szemekkel figyeli a nyúl minden egyes rezdülését és a szél irányát.A világért sem szalasztaná el ezt a finom,húsos falatot.Bár igaz,hogy az ő gyomra már tele,de az ilyen húsos,ritka és rendkívül finom préda láttán mindig összefut a nyál a szájában.Amikor elég közel ér,és ha vele van a farkasok szerencséje és a nyúl még nem vette észre,akkor meglapul és alig láthatóan helyezkedik,izmait megfeszítve vár a megfelelő pillanatra,hogy meglódulhasson...*
|
//javítás://
KM:A mező békéjét már régóta nem háborgatta egy farkas sem.A táj iszonyúan csendes.Egy hosszúfülü jószág ugrándozik a fagyos talajon,élelem után kutatva,de lehet,hogy éppen belőle lesz finom lakoma.A szélirány nem kedvez neki,szagát messzire sodorja a szél,így könnyen felfedezhető zsákmány.A talajon tovább ugrándozik,majd megáll és puha tappancsaival a friss hó alol próbál némi összefagyott füvet előkaparni.Hangosan ropogtatja a jégszemcsékkel ízesített füvet,majd pár ugrással arrébb két lábra áll és nagy szemeivel a távolt kémleli.Majd tovább ugrándozik...
|
KM:A mező békéjét már régóta nem háborgatta egy farkas sem.A táj iszonyúan csendes.Egy hosszúfülü jószág ugrándozik a fűben,élelem után kutatva,de lehet,hogy éppen belőle lesz finom lakoma.A szélirány nem kedvez neki,szagát messzire sodorja a szél,így könnyen felfedezhető zsákmány.A fűben tovább ugrándozik,majd megáll és a füvet hangosan ropogtatja,majd pár ugrással arrébb két lábra áll és nagy szemeivel a távolt kémleli.Majd tovább ugrándozik...
|
[196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
