|
Témaindító hozzászólás
|
2005.11.02. 21:51 - |
Sok kicsi lyuk, melyet talán túlzás lenne odúnak nevezni... A farkasok itt megúzhatják magukat, habár kissé szűkösen... Legalább mindenkinek akad saját. Kinek jobb, kényelmesebb, kinek rosszabb, szűkösebb..
|
[151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*A hím lassan ballagott a hófödte tájon minden lépése halk volt csak nyomai árulkodtak ottlétéröl. Hosszu utat tett meg idáig.*~Jó lenne már pihenni egyet.~*Gondolta, miközben körülnézett a területen.A hold fénye csillogott bundáján,ami télen előnyös fehér színben pompázott.* ~Az a hely tökéletes ! ~* A legnagyobb mélyedéshez ment,és egy nőstény szagát érezte,aki éppen nem volt ott.Kényelmes helynek tűnt.* ~Hát ha az nincs itt lenaradt róla,innentől ez az enyém~ *Prüszkölt egyet befelemenet,majd a puha mohára küdt és elaludt.Ha valaki is felmeri ébreszteni,azt széttépi,mivel eléggé rideg típus!*
|
*Egy álmos ásítással fölkell.Kikászálódik a levelekkel teletömött kis üregből és nyújtozkodik egy hatalmasat.Majd éhesen a távolba pillant...*~Vadászni kéne,már rég neem ettem...~*Majd kifinomult orrával préda után néz.*~Mókus...Hát nem a legszerencséssebb...~*Egy fa alatt egy mókuska édes kis mancsaival valami termés kibontásával bajlódik.Selly hátracsapott fülekkel lassan közeledik a hegyes fülü bolyhos állatka felé.Ám az hirtelen nyugtalan kodni kezd,fülét a magasba emeli és nagy gomb szemeivel a bozótot kutatja,majd felszalad arra a fára ami alatt volt és tovább szöszmötöl a terméssel.Selly nagyot sóhajt majd elindul valamerre,hátha talál valami kézzel foghatóbb kaját.*
|
Hát igen,újra itthon.*Nem tudja megállni,hogy meg ne hemperedjen a friss,puha hóban.Majd felpattan és kirázza bundáját.Lecsüccsen és figyeli,ahogy Gin és Shina körvonalait elnyeli a messzeség.Fáradtan bemászik a Shina "fészke" :P mellyetti lyukba.Az az övé.Kissé szűkösebb,de Selly pont belefér.Ezután összegömbölyödve elszundikál.*
|
*Mikor meghalja,hogy mögötte ropog a hó,hátratekintett,és hát ki nem ,ha Selly volt az.Persze érezte barátnője túl nagy zajt csap,és mikro Gin felegyenesedik,akkor már biztos volt ebben.Sajnálkozó pillantást vetett rá,amit szerinte a hím nem vett észre,és nagyon sajnálta a történteket.* Szia Selly,köszönöm remekül,bár te fáradtnem tűnsz.Üdvözöllek újra itthon.* Mondta kedvesen,és mosolygott a másik nőstényre,de néha néha visszapillantott Gin merre tart.* Szerintem pihenj le,jót tenne neked.*Ismét az egyre távolodó alakra nézett,hagja is más volt.* Most mennem kell,de még visszajövök,hisz ez a mi otthonunk. *Mosolygott barátnőjére. //Néma szó// Ne kövess,mert próbálok barátkozni Ginnel .... elég nehéz,és útálja az idegeneket....//Néma szó// Vágtába indult a már majdnem eltünő alak után.... //Néma szó// Kérlek várj,én is menni szeretnék..//Néma szó// Teljes erőből vágtatott,ha Gin nem lassít,ilyen tempóban még akkor is utoléri.Ha pedig már ottvan a hím melett...* Sajnálom,nem akartalak megzavarni *Sajnálkozó tekintettel,és nagy boci szemekkel néz a hímre.* Tudok valamiben segíteni? *Reméli Gin nem veszi észre,hogy teli a hasa,mert még megkérdezné mit evett ...* ~De kövér lettem,de a szőröm az legalább szépen csillog...~
|
*Füleit előre szegezi, csak a mozgó nyulat érzi szemeivel, érzékszervei a zsákmányra összpontosítanak. A földön lapul, és lassan kúszik közelebb. Tökéletes alkalom lenne megtöltenie korgó gyomrát, mivel a szél is a nyúl felől fúj. Mancsát éppen felemelte, amikor érzékeny fülei apró neszre lettek figyelmesek. Agyarait bosszúsan kivillantotta, és felemelkedett a földről, a zsákmány persze azonnal kereket oldott, ilyedten futott messszebb... Gin bosszúsan tekintett a két nőstény felé.* Köszönöm, hogy már sehol sem lehetek egyedül, de a zsákmányomat mégse kéne elilyeszteni!* Morog bosszús szavai után, majd odébb áll. Semmi kedve a két farkas társaságában lenni. Sőt, hogy elzavarták ebédjét is. Így kénytelen más ennivaló után néznie. Farkát idegesen lóbálva cammog a befagyott földön...*
|
*Végre megérkezik a fészkekhez.Fáradt ugyan,de már itt van.Hirtelen Shinát pillantja meg.Aztán Gint,éppen vadászik.Shina mellé lép,halkan,nehogy elijessze a nyuszikát.*-Helló!Hogy vagy?-*Köszön halkan Shinának,de meredt figyelemmel tartja Gint is.*
|
*Ahogy Gin elhagyta az odút Shina felpattant.* ~Tudtam hogy ez lesz~ *Nagyon boldog volt,ugrált mint egy kölyök,cseppet sem volt álmos,csak kerülni akarta a hím lenéző tekintetét.* ~Totál idiótának képzelt volna~ *Kilépett a hidegbe,nyújtózott egyet,majd megérezte a nyúl szagát.* ~Gin arra ment,na sebaj,nem kívánok nyúlhúst.~ *Shina végignézett bundáján,ami eléggé fakó volt.Az évek során megtanulta mit kell ilyenkor enni.Lebaktatott a kicsike tóig,és nagyot ugrott a jégre,hogy az beszakadt,de Shina még éppen időben arrébugrott.Egy jókora lék volt most előtte,és a tóban hínár tömkelege.* ~Na,meg is van,könnyű zsákmány,és nekem még ízlik is,ha eszem szép lesz tőle a bundám,és a gyomrom is megtellik,csak egy a baj vele.....a jeges vízben van.~*Gondolta,és lábával belecsapott a vízve,ami nagyon hideg volt,mély lebegőt vett,és beleugrott,leúszott,beleharapott a nagy zöld növénybe,és elégedetten kikászálódott a tóból.Egész testében remegett,majd enni kezdett.Többször is megrázta magát,amíg befejezte az evést.A hideg víz mégjobban felélínkitette,és mivel hasa is tele volt csak a hideggel volt baja.Vágtába ugrott,és a fészkekig rohant,mire odaért kimelegedett,és majdnem száraz volt.Mégegyszer megrázta bundáját,ezzel végleg eltűntetve a kalandja nyomait.Benézett,a fészekbe.* ~Gin még nincs itt,szerencsémre...megyek,megkeresem.~ *Ezzel óvatosan,halak,de nagyon gyors léptekkel elindult a hím keresésére,a nyúl szaga felé ment...,ha oaér távolabb megál,nehogy megzavarja a mestert a vadászatban ;) Ha Ginnek sikerül elkapnia,utána ütemesen odaüget majd hozzá,ha nem,akkor is.*
|
*Fülei kicsit lelankadnak, amikor Shina inkább aludna. Nagy hiba... Talán most lett volna esély arra, hogy Ginnel szorosabb barátságra tegyen szert. Ugyanis a boldogító hatás hamar elmúlik, és ezt ki kellett volna használni... A hím újra morcos... Megvetően néz Shinára, ő pedig odébb megy. Miért maradna egy nőstény társaságában? Ugyan... Hasa így is korog, és vadászni indul. Egy nyúl elég lesz neki... Vagy ami akad... De mostmár ritkábban lesz vidám, és csakis Shina társaságában. Most újra a szürke Gin, akit már megszoktunk olyannak, amilyen. Puha léptekkel kiüget a fészkekből, és orrára bízva magát, zsákmányt keres. Mancsai fáradtsága ellenére ütemesen érintik a hideg földet, és a sötétben csupán a ritmusra himbálózó farka szürkesége villanhat meg a Hold fénye miatt. Kicsit lassít, felemeli fejét, és az égbe szimatol. Níúlhús szagát hordja erre a szél. Micsoda szerencsre. Cseppet sem habozik a ritka alkalom adtán, és puha vágtában közelít a mit sem sejtő nyúl felé az ezüstös árny...*
|
*Mivel a választás lehetősége most visszaszált rá,neki egyértelmű volt a dolog...* Éncsak egy jót szeretnék aludni.Kint túl sötét van ahoz,hogy vadásszunk,de hajnalban elmehetnénk,mert éhes is vagyok. *Kecsesen lefeküdt a kedvenc helyére,farkával eltakarta szemeit.Még egy aprócska* Jóéjt.*És már aludt is.Ki volt merűlve,de nem a teste,a lelke,túl sok volt mára.Pihennie kellett.*
|
*Enyhe mosoly... Belép a melegségbe, és kíváncsian körültekint. Milyen érdekes. Megváltozott. Shinára tekint a kérdése után és... Szemében furcsa szikra ég. Valami... Valami szép... Igen. Játékosság szikrája, és a kevességé. Fülei előre szegeződnek, pofáján kisebb mosoly húzódik. Farka lassan mozog jobbra-ballra.*Nem tudom. Amit akarsz!* Mondja immáron teljesen más hangon. Kicsiny vidámság tűzpalántája, és kíváncsiság szemében. Igen, ha amúlta nem romlott volan el, pontosan így nézne ki. Elfoglal egy szimpatikus helyet, és oda lehuppan. Kíváncsian vizslatj Shinát, hogy mihez lenne kedve. Hát, neki nincsen ötlete.*
|
*Már azon gondolkodik visszarohan a hímhez,de minden erejét összeszedi,hogy ne tegye.* ~Nem szeretnék neki fájdalmat okozni...~ *Viszont mikor meghalja hangját rettentően boldog lessz.Shina felpattan,és Gin szemébe néz.* ~Ezek érzelmek...ne szokd meg kislány,ez csak a pillanat varázsa.~ *Mondogatja magában.Közelebb lép Ginhez és elmosolyodik.* Ha tudnád menyire boldog vagyok.....*Gyomra kicsit korog jelezve,hogy még üres.Ginre néz.* Lefogytál... *Bár a hím még ígyis nagyobb volt mint Shina.....a fészekben vagy 5-6fokkal melegebb volt,így a nőstény el is álmosodott.Legszívesebben ledőlt volna pihe puha vackába,és aludt volna hajnalig...,de most nem volt egyedül.* Mit szeretnél csinálni? *Nézett kérdőn a hímre.*
|
*Kétségbeesetten néz a nőstény után. A szavai... Olyan kedvesek. Szaívből jövők... Ő még sosem beszélt így... Először csupán egyik mancsát helyezi előre, de azonnal visszahelyezi. Vonakodik követni Shinát, de... Olyan volt a hangja... Olyan szomorú. A szívébe hatolt a szomorkás hanglejtés, és nem hagyta el. Mancsa újra felemelkedett, majd teste is, és egy bátorlalan lépést tett a távoló farkas felé. Aztán szép lassan megindult. Először lassan, majd egyre gyorsabb léptekben. Hogy miért, azt nem tudja...* Várj Shina!* Tán a köd elnyeli az elcsukló kiáltást, talán nem. Mikor elérnek a fészkekhez előtte megáll.* Barátok... Csak tudnám, mit jelent...*Mondja maga elé, de talán a nőstény is meghallhatja. Majd bátortalanul belép. Mennyire emgváltozott. Félénk kis kölyök lett belőle, csak úgy, mint régen...*
|
*Hihetetlen keserűség mar belé,mikor meghalja a hím első szavait,de aztán mint valami reménysugár halja a többit is.Látni szeretné a hím tekintetét,de sajnos ez nem adatik meg ilyen időben.Lelkiismeret furdalása támad.* ~Megint felkavartam,mindig ez történik,ha megszólalok...~ *Gondolja,belülről mardossa magát.Láthatatlanul,észrevétlenül,de neki nagy fájdalommal jár.* Sajnálom. *Mondja a lehető legkedvesebb hangon,ilyenen nagyon ritkán szólal meg.Hanga kiegyensúlyozott,megnyugtató.* Nem kellett volna elmondanom mit gondolok.Mostmár látom rossz ötlet volt.Ha veledmennék,ha engednéd lehet sose békélnél meg magaddal,és velem sem,nem szeretnék etz.*Amiket most mondott azok a szavak egyenesen a szívéből jöttek,így magát is megnyugatta.Felált,megfordult és elindult.Pár lépés után hátranézett.* Csak ha lehet mégis,emlékezz rám,ne úgy mint idegesítő eszményképre,hanem arra,akivel először találkoztál ezen a tájon,akivel együtt harcoltál a hiúz ellen,és aki megvédte látásod.Aki látott téged teljesen más formádban mint egy kölyök játszani,akivel legurultál a domboldalon,és akinek majdnem elmondtál mindent,ami szívedet nyomta. *Gondolt vissza a nőstény azokra a napokra.* ~Akkor is olyanok voltunk mint 2 barát~ *Megint tett előre pár lépést,de eszébe jutott még valami.* De azthiszem félreértettél.Nem szeretnélek megváltoztatni.Nekem pont ez a Gin tetszett....ha bármint is akarsz mondani tudod hol talász meg.*Lassan elindult a fészkek felé,igazán lassan,hogyha a hím mindent átgondolt talán utolérheti még.* ~Ezt a lépést neki kell megtennie,pedig szerintem meglennénk jóban.~
|
*A nőstényre néz. Szemeiben mkost furcsa szomorúság lappang. Az érzések kavarognak benne. Őt? őt szeretni? Ugyan már... Teljesen lehetetlenség... De most... A nőstény vele akar tartani.... Mint egy kis kölyök, aki csak apuci nyakán lóg egész nap, amíg az ki nem készül végleg! Nem... De... Mégis... Valaki... A nagy egyeddüllétben... A nagy sötétségben csöppnyi fény, melyet saját maga akar eloltani. Nem tudja... A régi Gin elő akar bújni a komorság mellől, de a másik em hagyja. Már megrontották... Nem lehet... De... Hátha van megoldás. Valami a kettő között. A fele... Az, hogy a nőstény mellette bandukoljon, de ő utálja? Semmi értelme. De ha nem is megy mellette... talán... Barátság? Mi is az? Nem tudja a hím már... Csupán találgatni tud a szó jelenésére... de talán nem lenne rosz dolog elősásni a jelentést. Nem tudja, kételkedik... Tekintetében látszódik a hánykódás.*Nem... Nem Shina...* Nehézkesen felemeli fejét a vékoyn Hold felé.* Nem tudom...* Suttog a sötétbe.* Én már nem tudnék valaki másvalakivel menni... de... Talán... Talán téged nem foglak gyűlölni, mint a többit... Talán... Nem...*Halk szavak, amiket talán meg se lehet hallani* Talán veled nem leszek olyan... De csak veled! *Utolsó mondata kissé fenyegető már. *És csak akkor, ha nincs itt senki! Mással nem tudom megtenni, csupán 1 kivétel lehet! Csak egyet tudok újra szeretni... Mást soha!* Újra hánykódik a gondolatkban. Nehéz... Nagyon... Ismeri Shinát, de... Fejét lehajtja, és a jeget nézi, mejben saját maga komor képe néz vissza rá.*~Ez lennék én? Ez lett belőlem? Nem...~*Kétségbeesetten beszél magában, de a sötétben nem látni szomorú arcát. Még szerencse...*
|
*Mivel szemét becsukta észre sem vette,hogy nem csúszik...csak akkor lepődött meg,mikor valami megrántotta.Mikor talajt érez lába alatt kihúzza magát,fejét a magasba emeli.Már megszokta Gintől az ilyen hangot.* ~Más hangon nem is nagyon tudna beszélni.~ *Furcsa érzések kavaroktak benne,sokat gondolt a hímre,de most,hogy ittvan teljesen más benyomást tesz rá.Shina tekintete inkább kedves szokott lenni,most viszont durcás...* Köszönöm,de teljesen ura voltam a helyzetnek. *Mondja,és leül.Pár percig halgat,ami tőle nagyon furcsa.Ismét visszatér a kedvesség tekintetébe.* Téged kerestelek,mondani akarok valamit. *Nagy levegőt vesz....* Szeretnék veled maradni,csak hogy lássalak,az sem baj,ha nem szólsz hozzám,csak kérlek,had tartsak veled,mint egy ..... barát. ~Igen,ez a legmegfelelőbb szó rá azthiszem.~ *Shina hátrál pár lépést,mert ne mtudja kiszámítani a hímet,ahoz túl komor...* Bár az igazat megvalva nem vagy vicces,vagy beszédes típus,és nagyon hirtelenharagú is vagy,de én bírlak. *Mondja,már csak-csak vidáman,és egy kósza mosoly is megjelen arcán,ami hamar el is tűnik.Várja a hím reakcióját.*
|
*Valami védett és meleg búvóhelyet keresett a hideg északára ám gondolatmenetét egy keserves vonítás ütötte meg. Már tökéletesen ismerte a hang tulajdonosát. Enyhe fintor, és indult tovább. Nem fog más farkas után loholni... Ám érzékeny füleit megzavarta a közelben lévő befagyott tó reccsenése. Majd a szürke ködben csupán egy halovány szempár villanását látni a sötét fák közl, később egy vékony ág reccsenését. Ezüstös árny suhan a nőstény felé, magasan szökell, nem, szinte már repül a levegőben. Mikor Shinához ér megragadja agyaraival a grabancát, viszont nem ügyel arra, hogy ne fájjon neki. De ez most nem volt fontos, vagy túléli egy kisebb sebbel, vagy nem, seb nélkül... A hím rántott egyet a nőstényen. Bár elég sovány volt, nem tunyult el, és maradt még ereje. Így minden bizonnyal ki tudja emelni a farkast. Ha a nőstény kinn van a parton, akkor az árny odébb szökken, és lenézően néz csapzott társára.*Jobban is figyelhetnél, hová lépsz...* Hangja nem mond érzelmeket, csupán szürkeség az egész hangnem...*
|
*Hoszan aludt,életében soha nem álmodott ennyit.Mikor felkelt mégis nyomott volt.Kiment és megrázta magát.A hideg levegő megcsapta,és fel is ébresztette egy kicsit.Sötét volt,de nagyon.A felhők mögül elő elő bukkant a hold,de szinte alig lehetett látni.A levegőt nehéz volt,és kínos csend honolt a tájon.Shina halk léptekkel indult el,egészen egy kis forrásig,amikt kevesen ismernek.Ivott egy kortyot a jeges vízből,megrázta fejét,gondolatok suhantak át agyán,felügetett egy dombra,és keserű vonyításával megtörte a csendet.Kiadott magából minden fájdalmat,ezért hosszú,és messzire halható volt.Soha nem éreszte magát ennyire egyedül.Mindig volt társasága,még a legkeservesebb időkben is,de most valahogy senki nem volt körülötte.Elindult egy rejtett tóhoz,ami a forrádból alakult ki.Nem volt túl nagy,és nem volt mély sem.De a nőstény farkas meglepődött.* ~Valyon hová tűnt az a sok víz?~ *Gondolkodott mikor sétált előrefelé,majd hirtelen egy recsenés törte meg gondolatmenetét.Elkaparta a havat,és jeget látott.* ~Rajta állok...~ *Indult volna vissza a földhöz,de egy óvatlan lépéssel megcsúszott,és nem tudott megállni.Remélte majd belecsúszik valamibe,ami felfogja az ütést.Valami bokor,vagy hókupac....*
|
*Magics még egy utolsó pillantást vetett az egyenletesen szuszogó nőstényre, majd a fájó emlékektől kísérve elindult valamerre. Nem tudta merre megy, vitte a lába és az ösztönei... el akarta felejteni a sok szörnyűséget, ls vágre boldog szeretett volna lenni...akár egy hím oldalán is... :)* Kapta magát és elindult, amerr e hívta a hold.* |
*Shina egy ideig nem jutott szóhoz,nem tudta mit mondjon...a gyermekkora szomorúbb volt* Sajnálom,ez borzalmas.szerencsére az emberek eddig még ide nem jöttek.* Mondta,majd ásított egyett.Kivillantak hatalmas fehér agyarai,amik a fej méretéhez képest nagyok voltak.* Rég nem aludtam,sajnálom,de most lehunyok kicsit.* Bement a saját helyére,ami nagyon tágas volt,és bent melegebb volt mint kint.Még az összel behordott levélkupac is melegítette.Kényelmesen elhelyezkedett.* Ha akarod nézd meg a környéket!De vigyázz,mert a felfelé vezető ösvény falkaterületre visz!A legjobb az lenne,ha most kipihennéd magad a hosszú út miatt.* Ahogy kimondta,lefektette fejét,farkával betakarta magát,és elaludt.*
|
| *Nagyon messze éltem innen, egy kicsi erdőben, egy tavacska mellett, vadban bő vidéken a testvéreimmel. Egy nap azonban szörnyű dolog történt. Emberek jöttek, nagyok voltak és még nagyobb dolgokat hoztak magukkal... olyanok voltak mint egy nagy bogár, sok foggal, csak ők földet ettek...sok földet...és mielőtt észbe kaphattunk volna, az emberek már elkezdték irtani a bozótost és nagy kupacba gyűjtötték az erdő szélén. Estére végeztek is mindennel, mi is elmenekültünk egy időre, de este visszatértünk, hogy megnézzük, mi történt... megtalálták az odúnkat is, de szerencsére avval semmit nem csináltak, így visszamentünk oda éjszakára. Reggel nagy bűzre ébredtünk, minden vörös volt és meleg, csak a tó körül volt egy szabad hely, és ezért gyorsan felkeltettem mindenkit, hogy menjünk mert ez nem jó... elindultunk, de még kicsik voltak a tesóim, folyton nyafogtak... biztatnom kellett őket... ,omdtam hogy menjünk át a tavon és elindultam... de akkor megint megjelent a nagy vörös kígyó...és...és akkor a testvéreim nem tudtak beleugrani a tóba...és...* egy nagy könnycsepp hullott a földre, de Magics gyorsan abbahagyta a könnyhullatást, mert szégyellte, hogy egy idegen nőstény látja őt így* És akkor én elmentem, mert már szinte körbevett a kígyó..és csak futottam...és sokat vándoroltam idáig.* fejezte be, belenézve a másik szemébe, szomorúan.* |
[151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
e hívta a hold.*