|
Témaindító hozzászólás
|
2006.10.02. 19:26 - |
Az erdőhöz tartozó kisebb facsomó, mely némileg elválig a "fák között"től, mégis nagyjából hasonló utak járhatók be rajta, és be-beér a Barlangig is.
 |
[38-19] [18-1]
*A hím érzi puha tappancsával, hogy itt a föld és a zavar nem túl kemény, a nőstény biztosa nem fogja magát megütni. Melső mancsait előrenyújtja kicsit, mintha csak nyújtózkodna, de Chie láthat a pofiján valami fura vigyort. * -Szia régen láttalak - *Aztán már rugaszkodik is el a földtől a hím. Ilyen közelről valószíynűleg sikerül is letepernie a nőstényt a farönkről, és bár nagyon hirtelen történik midnen, Chie érezheti, hogy a hím kicsit sem akar ártani neki. Óvatosan megragadja a bundáját, de igyekszik vigyázni rá, azonban érezhető, hogy ebből a szorításból fájdalommentesen nincs szabadulás. HA sikerül, földet érés után a hím a másik fölé helyezkedik, úgy kapaszkodik a nősténybe, hogy az ne is menekülhessen. Diadalittasan húzza ki magát, és a nőstény szemeiből kiolvashatja a gondolataid. *~Igeeeen! Nőstényt fogtaaam!!~
|
*Az ágreccsenésre felpattan, és szinte ugyanazzal a mozdulattal meg is pördül tengelye körül. Szembe kerül a hímmel, de szerencséjére nem idegennel van dolga, már ismerik egymást. Legalábbis futólag. Azért jobb az óvatosság, így várakozó álláspontra helyezkedik, hogy biztos legyen benne, a hím is megismeri, és nem támadja meg. Visszaül a fenekére, barátságos szándéka jeléül a levegőbe emeli bal mellső mancsát*
|
*A hímnek ha az orra nem is túl gyakorlott, szeme elég éles ahhoz, hogy kiszúrja a másik farkast. Arra is sikerül rájönnie, hogy valószínűleg a szél a nőstény felől fúj, ezért ne mérzi meg őt a másik és talán ezért érzi ő ennyire ezt a finom illatot. Először végigméri a szép, dús bundájú barkit, aztán elmélyülten kezdi bámulni, hogy mennyire is gyönyörű tud lenni, ha egy nőstény szépítkezik. HA egy egy pillanatra meg is látja a pofiját, vagy akár a mellső lábiját, egy nagyot nyel, de igyekszik csendben maradni. Eléggé elvarázsolta a látvány, de aztán valami késztetést érez arra, hogy a nőstény mögé lopózzon. Mivel másra nem tud figyelni, csak a kiszemelt prédára, mancsa alá kerül egy száraz gally, ami persze egy hangos reccsenéssel törik össze. Ilyen helyzetekben Kesshi igyekszik mindíg elkerüln ia kínos szituációkat, így hirtelen ötlettől vezérelve, elkezdi szándékosan törögetni lábával a hosszabb ágacskákat a nőstény mögött.*
|
*Kesshinek háttal ül egy farönkön, és önfeledten napfürdőzik. Olykor felkapja a fejét, ha a szél felé sodor valamilyen információcsomagot, persze illat formájában. Mivel egyenlőre idegen farkast nem érez, nagyjából biztonságban tudhatja magát, így nekilát, hogy rendbeszedje magát. Elmélyülten rendezgeti a szőrszálakat dús téli bundáján, mégiscsak egy nőstényről van szó! Aztán kecsesen kinyújtja bal mellső mancsát, és azt is mosogatni kezdi rózsaszín nyelvével.*
|
*A hím ma is sokáig fetrengett félálomban az üregében. Senkive lsem találkozott mrá nagyon régóta. Egyetlen ismerőse a környéken Fred uraság, aki viszont nem túl sok dologban partner. Ezt persze Kesshi meg is érti, hiszen a királyok már csak ilyenek... és ő maga is ilyen lesz majd egykor. A mai is csak egy átlagos, átlustálkodott napnak indult, ám valam ifurcsa dolgot már reggel óta lehet a levegőben érezni, legalábbis a hím érez valamit.. valami leírhatatlant.. finom, csalogató illat, mely mégis talán némely állatra riasztó hatással is lehet... * -Ön is érzi ezt Fred uraság? - *A béka lekókadó fejéből és csukot tszemeiből azonban arra kell következtetnie, hoyg egyrészt nem igazán foglalkoznak vele, másrészt pedig hogy a béka ilyemsit nem vett észre. * -Akkor kérem vigyázzon az otthonunkra.. én megnézem mi az. És ha más nem, legalább enni keresek ha nem találok egyebet.- *Így indult el az illatot követve, és így ért a facsomóhoz az üregéből. Most éppen nagyjából ennek a területnek a közepén áll és forgolódva szimatolja a levegőt, hogy ugyan már igazából honnan is jön az illat. Sajnos ezt még nem gyakorolta eleget, így nehézséget okoz neki.*
|
*Mostanában a napjait csavargással töltötte. Kíváncsiságának mindig is nehezen parancsolt, de az elmúlt hetekben ez a kihívás már lehetetlennek bizonyult. Minden porcikájában érezte a hívást, a vadon hívását, melyet néha sejtelmes csalogatásként észlelt, máskor pedig ellenállhatatlan vágyként lobbantotta lángra a szívét. Még nem is pirkadt, mikor útnak indult, és már régen a csillagok tartottak neki lámpást az útján, mire újra visszatért a falka területére. Ez így történt ezen a napon is. A hűvös hajnali levegő hamar felébresztette, és újra elindult, hogy felfedezze a nagyvilágot. Fejét a földre szegezte, szimatolt, megrészegülve itta magába az újabb és újabb szagokat, majd néha nagyokat prüszkölt a fagyott fűszálak érintésétől. Észre sem vette, mikor került ki megint a biztonságot jelentő területről. Koradélutánra az erdőbe ért, és elérkezettnek látta az idejét, hogy megpihenjen. Letelepedett egy korhadt fatörzsre, és önfeledten melegedni kezdett a gyene téli nap langyos sugarai által*
|
~Úgyis elég éhes vagyok már.~*Követi Gwint,de fejében még mindig a falkán jár,felelevenedtekbenne az emlékek.Néha az utat nem is figyelve éli át újra a falka ketté szakadását.Majd mikor ismét visszatér a valóságba,mellső bal mancsára tekint,a régóta ott ékeskedő heg szépen begyógyult.*~Hát igen...Rosszkor voltam rosszhelyen.~*De észre veszi kicsit lemaradt gondolkodás közben,egy gyors szökkenéssel beéri az elötte haladó nőstényt,és folytatta útját.*
|
*Félrehajtja a fejét, és figyelmesen halgatja a magyarázatot.*Talán a hegyre.Ott ástam el a maradék őzet.Szerintem jól fog esni.*Barátságosan Sessyre pillant és feláll. Tesz néhány lépést előre.*Huhh, már megint fel.Gyere utánam mutatom az utat.*Lassú, kényelmes tempóban elindul az árnas rengeteg felé, fel a hegyre.*
|
*Figyelmesen hallgatja Gwint,de mikor rá kerül a sor eszébe jut Selly.Ha itt marad,ugyan lesz társa.De ha Sellyvel összetalálkozik...Aztán ő is rákezd. *Hát az én történetem elég egyszerű.Van egy nővérem,Selly.Elindult otthonról,azaz hát megszökött,elege lett az ottani falkából.Viszont ahogy elment a falkánkon belül a viszályok egyre gyakoribbak lettek,és végül ketté vált a falka.Nem tudtam mit tenni Selly után indultam,mert otthon már csak az éhhalál,vagy egy másik farkas haragja vár rám.Sikerült megtalálnom,de megígértem neki,hogy elmegyek...De hát ha jobban megfontolom.*Ekkor maga elé nézve mereng mit is tegyen.De végül,úgy dönt itt marad.*Akkor hát,együt tartunk.De mégis hová menjünk?*Gwin hátha jobban ismeri a terepet nála,és tud valami jó lakmározó vagy pihenő helyet.Sessy csak nem tudta kiverni fejéből,milesz,ha összefut Sellyvel.Vajon megörül neki?Vagy mérgében megtépi majd?Majd ismét Gwinre figyelt és várta a választ.*
|
*Figyelmesen hallgatja Gwint,de mikor rá kerül a sor eszébe jut Selly.Ha itt marad,ugyan lesz társa.De ha Sellyvel összetalálkozik...*Hát az én történetem elég egyszerű.Van egy nővérem,Selly.Elindult otthonról,azaz hát megszökött,elege lett az ottani falkából.Viszont ahogy elment a falkánkon belül a viszályok egyre gyakoribbak lettek,és végül ketté vált a falka.Nem tudtam mit tenni Selly után indultam,mert otthon már csak az éhhalál,vagy egy másik farkas haragja vár rám.Sikerült megtalálnom,de megígértem neki,hogy elmegyek...De hát ha jobban megfontolom.*Ekkor maga elé nézve mereng mit is tegyen.De végül,úgy dönt itt marad.*Akkor hát,együt tartunk.De mégis hová menjünk?*Gwin hátha jobban ismeri a terepet nála,és tud valami jó lakmározó vagy pihenő helyet.Sessy csak nem tudta kiverni fejéből,milesz,ha összefut Sellyvel.Vajon megörül neki?Vagy mérgében megtépi majd?Majd ismét Gwinre figyelt és várta a választ.*
|
*Kényelmesen leül és elkezdi mondókáját.*Én messziről jöttem ide, ahol minden farkas fehér, azért, mert ott nagyon sok a hó és így könnyebb elrejtőzni. Szerettem ott élni, de a szüleimet megölték a kétlábúak és a területet nálam erősebb farkasok foglalták el. Így aztán vándorlásaim során ide jutottam. Itt először egy falkával találkoztam, ahol volt egy vemhes nőstény, gondolom az ő kölykei voltak, én mindenesetre nem ismerem őket. Aztán itt találkoztam másik két nősténnyel. Innen továbbmentem egy hegyen lévő erdőbe, ott fogtam egy őzet, a maradékot elástam. Utána visszajöttem ide. És szivesen tartok veled.*Megvakarja a nyakát, majd Sessyre néz.*És te?
|
*Kicsit megszeppen a nem várt kedves fogadtatáson.*-Ohh,hát...én most jelenleg vándorlok erre felé,de jól jönne,egy utitárs.*Gwinre pillant aztán kicsit komolyabban szólal meg ismét.*Ismered azokat a kölyköket?*Sessy kicsit felenged,körbe pillant,de mindenről újjabb kérdések jutnak eszébe.*És te,hogy kerültél ide?*Tekintete barátságosan figyeli Gwint.*
|
*Ahogy Sessy megszólal összerezzen.*Ó, szia Sessy! Én Gwin vagyok és nem kell félned. Ez nem az én területem.*Körberohan, szaglászik. Visszamegy arra a helyre ahol elrejtőzött.*Érdekes, nincsenek itt a kölykök.Amúgy Sessy, mi járatban errefelé?*Kíváncsian néz a másik nőstényre.*
|
*Sessy éppen indulna haza felé,de idegen szagokra lesz figyelmes.*~Három farkas...két kölyök...és egy nőstény~*Ekkor behúzza fülét,farkát :P.*~Lehet,hogy ez egy falka területe,jobb,ha meghúzom magam még át érek ezen a környéken.De egy fa mögül,valami fehérleni kezd.Ritka pillanatok egyike következik be.Sessy úgy dönt erősebb a kíváncsiság,mint a félelem.De ahogy pár lépést megtesz...erősebben érzi a nőstény szagát.Nem bírja a feszültséget,megszólal.*-Szia!Én Sessy vagyok!...És...és nem akarok bajt...Gondolom te vagy itt otthon...Bocsáss meg,hogy bemerészkedtem,ide.De nem tudtam,hogy falka terület...-*Lelapul a földhöz,felkészül a nem éppen kedves fogadtatásra...*
|
*Amint megérkezik megrázza a bundáját.*~Te jó ég,milyen hosszú volt idáig az út!~*Megérzi a két kölyök szagát.*~Két kölyök?És egyedül?Nem tetszik ez nekem.A közelben lehet az anyjuk is.Aszt hiszem az lesz a legokosabb, ha elbújok.~*Behúzódik egy fa mögé és lehasal.Figyelmesen halgatózik.*
|
*Nagy nehezen vonszolja magát és hugicáját abba az irányba, amerre a kiutat sejti. Igen, errefelé kúszott el hugi, itt még könnyű az út... Nem messze az odútól viszont megáll a tudomány. Tudja, hogy jó helyen járnak, de hogy hova tovább.... Talán ha történne valami csoda, ami visszavezetné. Ásít egy nagyot.* Pihenjünk meg, aztán mindjárt kitalálom, hogy merre kell menni *Hugi remélhetőleg a fáradtságtól elszundikál, mert bizony ő egy csöppet igen.*
//Szabad lélek//Hugi ott van, igen. Talán szundikál is, esetleg várakozón néz bátyóra. Ott van bátyó is, avagy ő. De érdekes! És most tud repülni is! Nem kell csapkodnia sem, csak gondolnia rá, hogy de jó lenne a magasból figyelni... Elemelkedik a földtől, már látja is az odú bejáratát. Arra kell menni... Hugi! Gyere erre! Hugica nem hallja...//Szabad lélek//
*Rémülten pattan fel a földről. Talán gondolatai elkalandoztak volna? Nem, biztosan érzi, hogy az odú arra van.* Mehetünk Szofi! *vigyorog hugocskájára, ha már elszundikált, akkor előtte kicsit megbökdösi.* Arra kell menni! *magabiztosan elindul az odú bejárata felé...*
|
//A szöveg tőlem van, hogy azért ne Diletto legyen a legleg-ebb! :P Mármint a zöldnek a barna kölyke! :P//
*Figyelmesen hallgatja a nagy okos beszédet, és figyelmesen bólogat, majd leesik a feje.*Én is álmos vagyok.*Ásítja el magát a mondata végén. Aztán (azt hivvén, hogy elbírják) felkecmereg az erős nagybátyó hátacskájára, a zöld izé barna kölykét szuvenírként erősen tartja fogacskái között, persze az ásításnál leesett, így kénytelen volt újra felvenni.*Indulhatunk!*Mondja vezényelve, kicsit értetlenül a botocska miatt. Körülnézett, hogy merre is kéne indulni.*Azt hittem, te tudod...
|
*Elmélyülten tanulmányozza a botot, közben agya kerekei csikorogva keresnek valami megoldást a rejtélyre. Szeme felcsillan, tudományosan hugicájára néz* Látod azt a zöld izét? *Mutat a bokorra, amiről letört az ág* Ez annak a kölyke, mint amilyenek mi vagyunk anyunak *Szavaira helyeselve rábólint. Igen, ez így van, mi más is lehetne? Vidáman vigyorog, hogy mindent meg tud magyarázni, ugyebár ő a legokosabb, a legszorgalmasabb és mindenből a leg-leg, főképpen a legrosszcsontabb - ugyebár abba nem kell belegondolni, hogyha ő a legrosszabb, akkor hogy lehet a legjobb is... Szóval ő, mint leg-leg, most ásított egy nagyot, jelezve, hogy talán a legálmosabb is.* Álmos vagyok... Szerintem menjünk haza. *javasolja, és már tápászkodik is fel* Merre is kell menni?
|
*Mikor testvérkéje akcióba lép, ő is repülni próbál, mivel visszatért egy kicsit az ereje. Mókásan pattog, mint valami gumilabda, de a angy okos bátyustól tanulva ő is csapkodni kezd. Hé! Emelkedik a sok kék izével borított valami felé, ahol a lepke is szárnyal. Talán repül?*Nyekk.*Hirtelen a földön találja mágát. Feneke feje fölött égtelenkedik, farkincája orra elé fordul. Nem vette észre a kis feketeség, hogy egy bokor ágján táncikál felfelé, de mivel nem valami tollpihe a könnyed ág eltörött. Az is orrocskájára pattant. Kíváncsian nézte a faágat. Felkecmergett, és megszaglászta a botot. A kis ágdarab annyira csábította, hogy szájába vegye. Hát nem volt semmi, amiért ellen akart volna állni, és szájába fogta a botot, majd odaügetett a mindentudó bátyushoz.*Mi ez az izé Diletto?*Kérdi szájában tartva a faágat. Majd kíváncsi szemekkel mered a testvérkéjére.*
|
Azért kék, mert ott nagyon sok kék repülő izé van *mondja nagyon tudományosan, de mikor a pillangó megjelenik, viháncolva ugrálni kezd utána, hátha elkapja. De egy idő után elfárad, vágyakozva nézi a könnyed röptét, ő is repülni szeretne.* Repüljünk utána! *javasolja, és csapkodni kezd mellső mancsaival, majd fel-felugrál, hogy hátsó lábaival is segítse a "repülést".* Repülöööö... *kiált fel egy nagyobb ugrás után, de ismét csak a földön landol. Szinte magán érzi a pillangó gúnyos tekintetét, márha egyáltalán a szárnyas izéknek van tekintetük. Ismét kifogy belőle pár pillanatra a szusz, így most teljes mértékben hugicára terelődik figyelme, hogy ő vajon mit csinál :P*
|
[38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
